Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: A szellem őrhelyei
AZ MMK ÉS A HEVESI SZEMLE GALÉRIÁJÁBAN A szellem őrhelyei Az Országos Műemléki Felügyelőség áldozatkészsége, ügyszeretete folytán az idén is kiállíthattuk azt a fotóanyagot, amely a felújított hazai műemlékeket mutatja be. Megjeleníti azokat az eredményeket, amelyek egy tiszteletre méltó szemlélet és áldozatkészség tanúbizonyságai. Mendele Ferenc igazgatja ezt a munkát, és ha most a munkatársai, Dobos Lajos, Mihalik Tamás és Hack Róbert által feldolgozott épületek, templomok, várak, kastélyok, községi épületek, vagy főrangúak létesítette koremlékek sorát szemügyre vesszük, netán kíváncsiságunk hosszas elmélkedésre indít bennünket, az nemcsak a téma okán keletkezik. A műemlékek — szétszórva mindenütt az országban — jelzetek eligazító-eligazodási pontok a ma emberének. Nemcsak a szaktudós láthatja meg fontosságát és lélekmentő jelentőségét, de a köznapi ember is, hiszen arra készteti őt is, hogy utánakérdezzen magában egy-egy ismert, vagy kevésbé reflektorfénybe állított történelmi emlékünk esetében, miért is így fogalmaztak azok az egykori elődeink, miért és mit akartak kifejezni a formákkal, mennyi áldozatra voltak képesek a viharos századokban is, amikor a három részre szakadt országban, a hitújítás utóharcaival is megterhelt magyarság teremteni akart. Magunk is többször végigjártuk a nyári két hónapban a paravánokat. Csemegéztünk az építészet nem egy remeklésével, a formákban kutattuk a dolgok lelkét. Igyekeztünk megtalálni a szellem és a történelem ritmikáját, amely kiszámíthatóvá teszi manapság is, miért és hova kapcsolódjunk mi is visszafelé? Netán választ kapunk arra is, hogyan jutottunk idáig, miben tévedtünk, miben véreztünk el, mi az, amit ma is és holnap is folytatnunk kell? Kellene? Töprengéseinkre mintha a tákosi református templomból ránk köszönő felirattal válaszolnának az akkori magyarok: „AZ TÁKOSY NEMES REFOR- MATA SZENT EKLÉSIA Építette Egyenlő AKARATBUL Az Közönséges Ek- lésia PÉNZIBÜL ISTen Segedelme Által.” Azon meg sem ütközünk, hogy a szarvakat kezdő betűk nagyok, de az már a lélek és szellem hangsúlyozó készségét árulja el, hogy a szövegben bizonyos szavakat végig nagy betűvel írtak, ahogyan ezt a mai írógép, vagy nyomdai szedés úgy-ahogy visszaadhatja. A betűk utánozhatatlanul a paraszt barokk szemet gyönyörködtető formái, a szavak mögött rejlő tartalom és fontossági sorrend, egyáltalán a szikár tények közlése azt az egyenes tartású falusi közösséget állítja elénk, ahol ezt a szöveget megfogalmazták. A tákosiak büszkék lehettek nemességükre, „reforma89 Véső-paletta Farkas András mint a magyar mondatokban, amikor a drámai színezetű kifakadások lendítik előre a históriát a végső kifejlet felé. A játék végén — ha már utcán vagyunk — a teátristák kirakták a kalapjukat a garasnak. Ha a nyár vidámságát, a szórakozás és szórakoztatás libikókáját látom magam előtt, nem tartanám csacsiságnak, ha a jövő évadban még egyszer megmeritené a színház azt a hálót, amellyel ezt az ízletes és szépen mosolygó, mosolyogtató halat kifogta.
