Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
FENYICSKA: Igenis? BAZAROV: No lám! Ne legyen ilyen alázatos! Maga szép, kedves és fiatal. Legyen büszke és rátarti! (Felnevet, dúdol.) „S egy csókban összeforrad forrón a szád s a szám...” (Fenyicska riadtan tekint rá.) BAZAROV: Orvos vagyok, ha valamiben segíthetek, bármiben, csak szóljon, megtalál. FENYICSKA: A gyermeknek ... Mityának ... duzzad a foghúsa. BAZAROV: Talán jön a fogacskája. FENYICSKA: Négy foga már kinn van, de most megint olyan piros az arca, és duzzadt a foghúsa. BAZAROV: Majd megnézem. És maga? Egészséges? FENYICSKA: Én, hála istennek ... De a gyermekem, Mitya... azért is sírt fel annyiszor az éjjel. Szenvedhet szegénykém. BAZAROV: Majd benézek magához. Megnézem a kicsit... (dúdol) „S egy csókban összeforrad ...” FENYICSKA: Engedelmével, uram!... (Meghajol, és távozik a szamovárral.) BAZAROV (Kedvtelve néz utána, aztán összecsapja a kezét.) Na, gyertek békák, boncasztalra! Mikroszkóp alá, békácskáim! Hadd nézzek belétek! (Amint kifelé megy, magában szaval.) „Ég áldjon, mosdatlan Oroszhon, Rabok hona, urak hona, Kék mundér, ki feszítsz a poszton, S te nép, kin csattan ostora...” — Sötét — (Lermontov: Ég áldjon ... Nemes N. Á. ford.) 2. jelenet A VÁROSBAN Kuksina lakása. Bőrgarnitúra, női íróasztal, rajta rengeteg könyv, papír, folyóirat, levelek. Nagy vázában elhervadt virágok. Poros drapéria és függöny az ablakon, festmények és plakátok a falakon. Egy emancipált nő, egy kékharisnya lakik itt. Szertedobált cigarettavégek, felbontott palackok, nagy tálakban gyümölcs, pohár és tányér szőnyegen, indiai kisasztalkán. Kuksina selyemből varrt, bő, egyéni szabású, nem egészen tiszta ruhát visel, fején tekert selyemsál, mint egy abroncs, meztelen karján nagy karperecek. A bőrkanapén hever, dohányzik. Körötte a vendégei: Szitnyikov, Arkagyij és Bazarov. Füstölés, italozás. Szitnyikov gitároz. Még a sötétben — vagy a függöny felgördülése előtt — hallani a gitárt. Ugyanaz a dal, amit Bazarov énekelt az előző jelenetben: „S egy csókban összefor- t ad a szád és a szám ...” Női kacagás, pezsgőbontás, nevetés, dal. KUKSINA: Ö, Pétervár, Pétervár! Uraim, mondaniuk sem kell, látom Önökön, hogy mennyire únhatják ezt a mi kis városunkat. Mi van itt? Egykét bál, némi társasági élet, de kikkel? Savanyú, sivár lelkű emberekkel. Köztisztviselőkkel, kereskedőkkel, földbirtokosokkal... De az én szalonom! Nos, uraim, itt találkozik az intelligencia! Igaz, Szitnyikov? — Szit- nyikov! SZITNYIKOV: Oui, oui, Eudoxia! (Csókot dob feléje.) 45
