Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Zahemszky László: Párttagkönyv és perverzió
BAZAROV (Szitnyikovnak): Te meg a hozzád hasonlók? Ti vagytok itt az intelligencia? Rosszkedvűen nevet.) Hmmm ... Mondhatom! SZITNYIKOV (italoson): Oui, oui, Jevgenyij! (Pengeti a gitárt.) KUKSINA: Tudják, a telet azelőtt Moszkvában töltöttem, de most ott lakik a drágalátos férjem, monsieur Kuksin. Aztán meg Moszkva sem a régi. Azt terveztem, külföldre megyek. ARKAGYIJ: Párizsba, ugyebár? KUKSINA: Párizsba meg Heidelbergbe ... BAZAROV: Mit keres maga Heidelbergben? KUKSINA: No, de kérem! SZITNYIKOV: Eudoxia a tudományokkal foglalkozik. BAZAROV: Igazán? SZITNYIKOV (abbahagyja a gitározást): De mennyire! Eudoxia egy eman- cipé. Hát nem látják ezt itt? Könyvek, folyóiratok, és nem akármilyenek ám! BAZAROV (iszik): Gitározz! Gitározz inkább, testvér! KUKSINA: Viktor, igazán hálás vagyok magának, hogy elhozta hozzám az urakat! (Szitnyikov bólint, a húrokba csap.) Szitnyikov engem mindig szórakoztat! ARKAGYIJ: Eluntuk magunkat az apám birtokán. Meg aztán Jevgenyij végre a szüleit is szeretné látni. Vagy talán ők lennének már kíváncsiak rá? Mindegy! Innen hozzájuk utazik. KUKSINA: 0, falun nagyon unalmas! BAZAROV: Nem a falu unalmas, hanem az élet! Ha az emberben nincs ambíció! Márpedig minálunk falun vagy városon vagy akár a fővárosban is mit tapasztalhatunk? Hogy mindenki csak megúszni akarja az életet, isten kegyelmébe ajánlja a napjait, és reménykedik, hogy egyszer másként lesz, jobb lesz ... (Folytatjuk> ZAHEMSZKY LÁSZLÓ Párttagkönyv és perverzió Epizódok Berija életéből A Kaukázusontúli Föderáció tekintélyes vezetőit Tbilisziben több tízezres tömeg kísérte utolsó útjára. Az Ország minden részéből özönlöttek a részvéttáviratok. Mjasznyikov koporsóját a helyi vezetők mellett Kirov és Ordzsonikidze vitte a vállán. Lavrentyij Berija cikkéből, amelyben Mogiljovszkijt búcsúztatta, lényegesen többet tudunk meg a szerzőről, mint az elhunytról. „Láttam elvtársaink pusztulásának megrendítő helyszínét. Láttam annak az embernek a felismerhetetlenségig eltorzult maradványait, akinek a vezetése alatt két éven át végeztem a munkámat a Csekában... Hihetetlen, nem akarom elhinni... És most már soha többé nem hallom Szolomon Grigor- jevics kellemes hangját... Kedves, megnyerő szokása szerint egyik karjával átölelt, és szapora léptekkel fel-alá járkálva dolgozószobájában fejtegette nézeteit a Cseka további munkájának perspektíváiról a Kaukázusontúlon. Emlékszem, milyen különös 46
