Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Farkas András: Egy délután a Hohenzollerneknél
Itt, ami érint, Mert, uram, én is, És ha kísértem Mind, ami feltölt. Holnap is, újból Törni szeretnék Lelkedet innen, Nem sok, a boldog, Nem .keresés, nem Csendes alázat, Arra a benti, Munka, uram, csak Hogy nekem eddig Szent hatalomra, Alkalom arra. Hogy beleszóljak: Ügy sikerült a Melyben a sejtés Kerge hatalmat És a megoldás Még az időbe: Messze kerülnöm, Közti derűben Áldozatot kell Mint csak a mérget. És szakadékban Hoznia minden Kaptam az élet Játszom a drámát, Földi-lakónak! És a nevelt hit Azt a személyes Így, aki hitben Édes igáját, Hinnivalót, mely öltözik, úgy él, Annyit a szóban, El nem ereszti Mint a zarándok. Hogy kifejezzem Kezdeteimtől Kit beirányít Tetteim által Fogva a lelkem Hangja, imája Is: Csak a sóvár Bármi hiányom Lassan a .végső Veszt a csatában, Ellen a honvágy Sorba, ahol nem Mert sose hűsít Hadseregével Lökdös az ármány, Szomjat, a fegyver Futva vadászom! Kerge dicsőség, Lő s csikoroghat. Ám van-e zsákmány? Már csak a szellem. Eberdingen, 1989. augusztus Mekkora bánat. Ennek az útnak Mekkora bűnök Bármi a vége, Hány tudatával Bármi lenyomhat Merre futottál? Mélyre, tarisznyám Ott, amikor már Rejtheti azt a Csak lesöpörtek Kincset, amit nem Onnan? A színház Más, soha mástól Fénye kihullott Nem kaparintott Régi helyéről. öntudatomban És a barátok, Ennyi a fenség! És ama bírák És a magasság Megkönyörültek? Van valahonnan! Vagy könyörögni, Mérem igével, Veszni ítélték Dallal, a szóval Csendben, az árnyék És anyaöllel, És a sötétség Mert a jövendő Végszava mentén Késztet a jóra. Azt, ami élt még? Holt csigaházad Volt-e szokás még? Díszlet a hithez, Élt-e a becsvágy? Izgalom ágya. Ulan Üde főtere 27 Ulan Üde főtere
