Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
SZUNNYAY: Gyertyaszentelő... Gyertyaszentelő... (Kering, mint a kerge birka.) PÉNZES: Mi van magával, Szunnyay? SZUNNYAY: Mi? Mi! ! Az, hogy én nem hiszek a kozmikus bolygóban! Nem hiszek a Zérusban! (Kitört.) Nem! És nem hittem soha! PÉNZES: Pedig maga találta ki! SZUNNYAY: Épp azért nem hiszek, mert tudom, gyönge vagyok, gyönge! Hát, amit kitaláltam az is csak erőtlen lehet! Nem hiszek! PÉNZES: Én viszont ... mi viszont erősek vagyunk, tehát hiszünk és ez a fontos! SZUNNYAY (suttog): Hát fizetni kell a kozmikus adót is! Felrobban a logikám ... az ismeretelméletem ... Egy pokolgép ketyeg a logikámban, két mondat között... PÉNZES: No azért a mondatokkal, meg a szavakkal vigyázzunk... Előbb- utóbb magának is felednie kell... SZUNNYAY: Igen... igen .., s akkor a regényt valami másból fogom írni ... nem szavakból... PÉNZES: Mi van beszédesebb egy tiszta, fehér papírlapnál, Szunnyay, most igaz lelkére mondja meg? (Szunnyay szédülten rohan ki.) PÉNZES (morogva): No, legalább kisszellőzteted a fejedet... (Maga elé, halkan.) Maszek vagyok ... maszek lesz a seregem -— a Maszek Előőrs. (Felhúzza a redőnyt, nappali fény.) (Csed. Lentről kiabálás. Zsuzsa berohan.) ZSUZSA: Ez mi volt?! (Ijedt.) PÉNZES: Mi mi volt? (Réveteg ő is.) ZSUZSA: Leszaladtam a trafikba bélyeget venni, és amikor jöttem visszafelé... láttam, hogy Szunnyay beugrik egy taxiba ... és azt kiáltja a rémült sofőrnek: „A pszichiátriára... Nem érti, megbolondultam... vigyen!” Igen, ezt mondta... A házmester is csak nézte... PÉNZES (elsápad): Micsoda? Ezt... ezt nem szabad! Nem engedhetem! ZSUZSA: De hátha valóban bedilizett. (Tétova.) Menjek utána? PÉNZES: Sehová! (Megragadja.) Én telefonálok a pszichiátriára... (tárcsáz) Foglalt... a fene egye meg... ennyi a bolond mostanában. (Tárcsáz, Zsuzsához.) Menj oda be, s gyere vissza bugyiban. Halló! (Meglöki.) (A lány szinte beesik a fürdőszobába.) Halló? Na végre... Kérem, megy magukhoz egy író ..., valami Szunnyay. Ne vegyék komolyan ... Csak kompromittálni akarja saját életművét, hogy ne adják ki és így kevesebb tartásdíjat és adót kelljen fizetnie... Hogy én ki vágyik? Egy jóakaró... Egy névtelen jóakaró... (Leteszi.) (Zsuzsa kijön, még mindig felöltözve.) Hát te ..., miért nem vetkezel? ZSUZSA: Szemetek! Szemetek! (Toporzékol.) PÉNZES: Aktuális lesz elfelejteni a szemét szót is. Még mindig túl sok szót tudsz. Bezzeg az anyád ... majdnem bölcs. Szinte néma már. ZSUZSA: Maga tette azzá! Maga! (Hirtelen.) De ő legalább alszik... (Maga elé.) PÉNZES: Buzeráns banda! Impontensek! Anyád már alig emlékszik vagy öt szóra... Mert te meg apád az utóbbi időben lazsáltatok, ö hozott minden áldozatot... Ez a szegény, dolgozó asszony. (Belép Kádas.) KÁDAS: Főnök, eladtam kilenc elektromos fakutyát és négy villanyos bé- lyegnyalót. (Elégedett.) 1»
