Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - A közmegegyezésért
A közmegegyezésért Bármennyire közhelyizűen hangzik, mégis igaz: az utóbbi másfél esztendőben felgyorsult az idő, s olyan nagy horderejű változásoknak lehettünk tanúi, illetve cselekvő részesei, amelyekre korábban hiába számítottunk, amelyekért régebben csak rangrejtve serénykedtünk. A tegnapi igazságok mára módosulnak, s a mostani bizonyosságok holnapra megkérdőjelezhetővé válnak. így van ez rendjén, nincs ebben semmi különös, hiszen társadalmunk — természetesen hosszú távon — az egészséges megtisztulás felé halad. A január eleji Országgyűlés hagyta jóvá — többek között — az egyesületi és a társasági törvényt, szentesítve ezzel a már meglévő gyakorlatot. Érthető, hiszen ilyen szerveződések ezelőtt is léteztek, s a tapasztalatok azt igazolták, hogy kellenek, hogy nélkülözhetetlenek. Érthető, hiszen a különböző képzettségű, érdeklődésű emberek ösztönösen vágynak arra, hogy olyan csoportokat teremtsenek, amelyek megajándékozzák őket az együvé tartozás semmi mással nem pótolható érzetével. Ezekben a körökben, ezeken a rendezvényeken olyan témákról disputázhatnak, amelyek valóban foglalkoztatják őket, amelyek megmozgatják fantáziájukat, amelyek sorjáztatják leleményességet tükröző elképzeléseiket, s amelyek végső soron mindnyájunk számára kamatoztathatók. Megnyugtató az is, hogy a politika számít az itt kikristályosodó javaslatokra, kész mérlegelni azokat, hajlandó tárgyalni az alkotmányhoz hű, a szocializmushoz kötődő, azért áldozatokra is kész polgárokkal, hiszen tisztában van azzal, hogy meglátásaik könnyebbé tehetik a különböző döntéseket, elhatározásokat. E számunkban részletesen szólunk minderről direkt, és áttételes módon is. Interjút kértünk a bírósági szakembertől, taglaljuk az alternatív mozgalmak jellegét, jelentőségét, érintve jövőjüket is. Alapállásunk az, hogy a közmegegyezés érdekében mindenki szövetséges, ha építeni, gazdagítani óhajtja ezt a sok nehézséget elviselt kis országot. Megújuló folyóiratunk ezután nemcsak a legizgalmasabb problémákat taglalja majd a nyíltság jegyében, hanem azokat is felkeresi, akikben igen erősen munkál ennek óhaja. Ezért látogatunk el megyénk középiskoláiba Először Hevesen, a középfokú tanintézetben jártunk, ahol szerkesztőségünk képviselői nemcsak az intézmény életét térképezték fel, hanem előadások révén is megismerkedtek azokkal az ifjakkal, akik — s erről meggyőződtünk — megnyerőek, kerülik a mellébeszélést, bátran disputáznak. s hálásak az értő felvilágosításért, kalauzolásért. Hisszük, hogy ők és társaik tisztességgel gazdagítják majd azt a hagyatékot, amit tőlünk átvesznek. ,S legalább olyan önzetlenül adják majd tovább, mint mi tesszük . . .
