Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Jegyzetvallató
Talán sohasem fogom kívülállóként szemlélni ennek a sok gyötrődést, de annál több értelmes küzdelmet végsősoron értelmes tanulást és okulást hozó iskolának sorsát. Az emlékek beleivódtak létembe, árnyuk vagy fényük vezet vagy gátol. Még sok minden fölül van a tudatomban, annál több a tudat alatt. Már megkímél a szándék, az elhatározás kényszerétől, mert benne lapul az ítéletekben, a döntésekben annak a hat évnek a nyoma, amelyet a mérhetetlenül nagy „műhelyben” eltöltöttem. Hazafelé már mólóban a nosztalgia. Halványulnak az otthonosság-érzet emlékei. Egy késztetés azonban megmarad; valamiképp fölidézni a történéseket. Közben újból előtör a tény, az alkalom: ősszel tízéves lesz az iskola. Megérte történetének első évtizedét! Igaz, nem nagy múlt, nem lepi a kitüntetett rangot, emelkedettséget érők patinája. És az „alma mater” alig rendülő kora ellenére kelleténél viseltesebb. Mint a fiatalon sokgyermekes anya, fáradt, elnyűtt. Még nem nevelt — nem volt elég ideje rá — hires embereket, koszorús költőket, sikeres politikusokat, nagyhírű tudóst. Erejét azért már nemzedékek érezték, az első tanítványok oroszlánkörmei, itt-ott felvillannak. Rövid, de értékes múltját tehát hivatalkodás nélkül lehet; visszaidézni. Bízván abban, hogy nem tanulság nélkül. Legyen a forrás, a segítség a leírt emlékezet, a korabeli segédlet a jegyzetfüzet. Következetesen, operatívan jegyzetelő alkat vagyok. Keserves csalódások, rosszízű félreértések, kellemetlen mulasztások neveltek rá, hogy az emlékeztető vagy figyelemre hívó jegyzet biztonságot, tiszta lelkiismeretet nyújt. így aztán noteszek, naplók, jegyzetek garmada segít, cáfol, bizonyít, tájékoztat mindarról, amit munkám során az utóbbi húsz évben átéltem. Ezeknek a jegyzeteknek köszönhetem, hogy megnyugtató realitással tekinthetek vissza szeretett iskolánk születésére és kisded éveire. Remélem, sikerül meggyőznöm az Olvasót, hogy az Iskola áll a középpontban. Magam csak a látásmódot, a megélt élményeket adom hozzá, abban a reményben, hogy szolgálja és nem taszítja az igazságot. A vallatott naplót rendre felütöm és válogatok a krónikában 1979. január 16. Ismerkedem az épülő 24 tantermes általános iskola főbb adataival. Építési költség 42 654 000 Ft Állóeszközök beszerzésére 500 000 Ft Fogyóeszközök beszerzésére 3 000 000 Ft Egyéb költség 1 914 000 Ft összes bekerülés 48 068 000 Ft Tehát negyvennyolc millió összesen. Ha kevéssel meghaladhatná az ötvenkét milliót, az uszoda lehetne legalább 25 méteres. így csak a fele. Az sem az igazi, hogy a berendezési költségre tervezett összeg csak a fele a várható szükségletnek. Észrevételezem. Azt mondják, több nincs, ebből kell megélni. Javaslom, járuljanak hozzá előzetes felméréshez. Az engedélyt és a határidőt megkapom. Egy hét alatt elkészül. A teljes berendezéshez még szükség van kétmillió nyolcvanezer forintra. Illetékesek szerint annyi pénz a világon nincs. Nem nyugodtam meg. 61
