Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - KÖZÉLET - Homa János: Reformkörök - Heves megyei törekvések
Reformkörök Heves megyei törekvések A reformműhely első kecskeméti tanácskozásán Pozsgay Imre mondta: „Nagyon fontos, hogy a reformra elszántak szót értsenek: a pártnak minden gondolatra és eszmei támaszra szüksége van. A reformóhaj erősödőben van az MSZMP-ben, de akárcsak a társadalomban, itt sem könnyű megérteni egymást.” Végül is az MSZMP-n belüli reformerők összefogásából születtek meg a reformkörök, hogy az elkerülhetetlen, gyökeres politikai átalakulást és az alapvető modellváltást kezdeményezzék. Megalakulásukat sok helyütt kételkedés, bizalmatlanság fogadta. Egyesek úgy ítélték meg, hogy ezek miatt az MSZMP-n belül pártszakadás következik be. Mert programjaik, törekvéseik túlságosan radikálisak, s ezeket nem képes magáévá tenni a tagság. De bármilyen nagyhangúak voltak is a monolitikus pártegységet féltő konzervatív erők, a reformkörök egyre nagyobb befolyásra tettek szert. Tevékenységüknek, politizálásuknak köszönhetően egyre többen ismerték fel, hogy teljes körű piacgazdaság kiépítése szükséges. A központosított, sztálini modellnek nevezett tervgazdálkodás — Nyers Rezső szavaival élve — már a hatvanas évek végén kimerítette fejlődési lehetőségeit. Ezt a gondolatot is egyre többen fogadták el. Mindezeken túl a reformerőik fellépése jóvoltából született meg az a felismerés is, hogy az MSZMP-n belül fel kell hagyni a mellébeszéléssel. A pártnak mélyre ható önvizsgálatra van szüksége, hogy eséllyel indulhasson a választásokon. A Heves megyeiek közül a gyöngyösi reformkor lépett nyilvánosság elé elsőként. Céljukként fogalmazták meg: hozzájárulni egy demokratikus többpártrendszer kialakulásához, elősegíteni, hogy az MSZMP-n belül a reform- kommunizmus platformmá érjen. Lehetővé tenni a reformot akaró erők tudatosodását és megszerveződését. Ezen keresztül hozzá akarnak járulni, hogy az MSZMP nemcsak szándék szerint, hanem valóságosan is reformpárttá váljon. A gyöngyösiekkel kapcsolatban tapasztalhattuk, hogy kritikusan viszonyultak nemcsak az elmúlt négy évtized, hanem a legutóbbi évek politikájához is, amelyben nem alakult ki határozott szakítás a sztálini modellel, az eredménytelen, sok esetben a kóros gyakorlattal. Minderről rendszeresen tájékoztatták az újságok hasábjain a közvéleményt. A tisztességes szándék vezeti őket abban is, hogy sürgették az MSZMP és a hagyományos szervezetek vagyoni helyzetének mielőbbi áttekintését és nyilvánosságra hozatalát. Elengedhetetlennek érezték az egyes reformkörök horizontális kapcsolatainak kiépítését, melynek jegyében kontaktust teremtettek a megye befolyásosabb reformköreivel, s ennek jegyében sor került az egri és a gyöngyösi reformkörök találkozójára. Ezen megfogalmazták, hogy legfontosabb célkitűzésüknek tekintik, hogy a reformeszmék minél előbb beépüljenek a közgondolkodásba. Fontosnak tartották azt is kijelenteni: nem a reformok eredménye a most kialakult válság, hanem éppen azok késlekedésének és felemás megvalósulásának a következménye. Egyetértettek abban is, hogy a munkahelyet nem tartják a politizálás színterének, ezért azt sem tartják elfogadhatónak, hogy politikai nézeteiért előnyös, vagy hátrányos helyzetbe kerüljön valaki. Szerintük a párt szükséges 58
