Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - KÖZÉLET - Homa János: Reformkörök - Heves megyei törekvések
reformjához nélkülözhetetlen a megújulás, a leszerepelt pártvezetők leváltása, ezért fontosnak tartották, hogy a kongresszus előtt járjon le a testületek és a tisztségviselők mandátuma, hogy az új irányvonalnak megfelelő, hiteles személyiségek vezessék az MSZMP-t. S mindenképpen említésre méltó, hogy a találkozón egyeztető fórumot alakítottak, melyben egy-egy taggal képviseltetik magukat. S most essen néhány szó az egri reformkörről, amely a helyi városi párt- bizottság kebelén belül működik. Vezetője szerint ez egyáltalán nem hátráltatja a munkát, mivel ez a pártbizottság alkalmas a reformgondolat továbbvitelére. E kör egyfajta politikai szabadegyetem jelleggel is tevékenykedik. Ezt azért vállalták fel, mert alapvető félreértések forrása — az MSZMP-n belül és kívül egyaránt — a napi tájékozottság hiánya. Már eddig is kiemelkedő politikusokat és társadalomtudósokat — közöttük Pozsgay Imrét, Horn Gyulát, Balogh Sándort, a párttörténeti intézet vezetőjét és Vastagh Pált, a Politikai Intézőbizottság tagját is vendégül látták. Más összejöveteleiken a város helyzete, és az ezzel összefüggő országos kérdések kerülnek középpontba. Különösen sokat kívánnak foglalkozni a vidékiség, a szerves településszerkezet kialakulásának kérdésével. S bár időben később jött létre a hevesi, de fellépése mindenképpen sok embert meglepett, hiszen a megye déli részén, ahol eddig nem volt különösen jellemző a progresszív gondolkozás, még kevésbé a kezdeményezés, ott is létrejött egy reformkor. Álláspontjuk szerint az elmúlt 44 esztendő válságjelenségei azt jelzik, hogy meg kell haladni egy, a nemzeti múltunkat, történelmünket, hagyományainkat figyelmen kívül hagyó, kritikátlanul átmásolt társadalmi modellt, amelynek a politikai intézményrendszere elbuktatott 3 nagy reformkísérletet (1953, 1956, 1968), s kialakított egy olyan rosszul tagolt hatalmi hierarchiát, amelyben a személyi kiválasztásnál a hűség, a hála, a hivatalnoki erény volt a döntő, és nem az alkalmasság. Ahol a káder- és személyzeti munka, a párthatáskörök gyakorlása kontraszelekciót eredményezett, felemésztette a társadalom összes funkcióját, illetve a gazdaságot a piaccal együtt, s az új gondolatok és szándékok mindig vereséget szenvedtek, mert ezek tűntek ki a dogmatikus, hivatalnoki bürokratikus magatartásmódok közül. Amint kijelentették „az elmúlt 44 évben tévhitben tartottunk egy egész nemzetet. De nem csak tévedtünk, hazudtunk is, ami egyik alapja az érzékelhető bizalmatlanságnak.” Végül is a hevesiek óhajtják, hogy az eddigi döntően állami és szövetkezeti formára épülő gazdaságot váltsák fel a vegyes tulajdonú termelési viszonyok. A piac szabályai, ne a gazdaság törvényeitől idegen politikai szándékok szerint versenyezzenek szocialista, magán- és vegyes tulajdonú termelőeszközök, gazdasági egységek, amelyben meg kell jelennie az egyéni érdekeltséget és felelősséget biztosító tulajdonosi kötődéseknek. Radikális változásokat sürgetnek a politikai intézményrendszerben, s hangsúlyozzák, hogy a platformok működésével a párttagságot aktív politizálásra kell bírni. Természetesen nem feledkezhetünk meg az egri tanárképző főiskola reformköréről sem, amely szintén több alkalommal hallatta hangját. Egyik legnagyobb vitát kiváltó megnyilvánulásuk volt az a nyílt levelük, amelyet a megyei pártbizottsághoz címeztek. Szavaik szerint az MSZMP-nek a jelenlegi pártválságból való kilábalása csak reformelkötelezett és hiteles politikusokkal lehetséges minden szinten, így a megyei pártbizottság szintjén is. Égetően szükség van olyan vezetőkre, akik nyíltan vállalhatják és vállalják is régebbi 59
