Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - KÖZÉLET - Kiss Sándor: Nagyobb becsületet az értékteremtő embernek
• Közélet Nagyobb becsületet az értékteremtő embernek „Az Igazság, az Idő és nem a Tekintély gyermeke” baconi szellemiség jegyében teszek eleget a szervezők megtisztelő felkérésének. Ennek megfelelnem — tudom — az alkalomhoz, a helyhez illő nemes szándékot, felelősséget feltételez. E szándéktól vezérelve, a történelmi igazság- tétel emelkedettségétől áthatva, három évszázadnyi örökségüknek — mondhatom társadalmi örökségünknek — kijáró tisztelettel nyitom meg a rendezvénysorozatot, köszöntőm az Egri öregdiákok Baráti Társaságát. Köszöntőm mindazokat, akik e három napon együtt ünnepelnek. Teszem ezt úgy, mint aki Széchenyi István gondolatát követve vallja: „Minekünk is mozdulni kell, akár akarjuk, akár nem.” Mint aki munkájával törekszik igazolni: „A végsőségeket, s túlságokat gyűlöli” a békítés barátja „inkább a lehető jót akarja elérni középúton, mint a képzelt jót”. „Minden nép életében vannak pillanatok — írta Eötvös József —, amelyekben sorsától kényszerítve, több, előtte nyíló utak között választania... kell..., s minden szív érezve, hogy határozatától az egész életnek üdve vagy boldogulása függ, szorulni kezd.” Jelenünk is dönteni kényszerít. A jó választást csak a tudás hatalma, a mértéktartás képessége biztosíthatja. — „Nem a legdicsőbb, de egy elérhető cél választása illik a honfiúhoz.” Az időt álló értékek vállalása, a dialógus-morál segítheti. A párbeszéd visz a megoldáshoz, teremt egyetértést. Hiszen az érvelés, az ész az, ami tartós és teherbíró hidat építhet ki ember és ember között. A közvetlen érdeknél megrekedő „instrumentális észt” azonban fel kell, hogy váltsa a nagyobb, az átfogóbb érdekekhez áttörni tudó habermasi „kommunikatív, kapcsolatteremtő ész”. Ehhez arra is szükség van, hogy a félelem ismét megerősödni látszó mechanizmusát az értelem mechanizmusa váltsa fel. Közös felelősségünk, hogy hazánk ügye, sorsa jó irányba forduljon. Felelősségünk, hogy a lehető jó felé, egy új társadalmi megegyezés által kijelölt, kikövezett úton haladhasson sok vihart, történelmi kataklizmát megélt és túlélt társadalmunk. Hogy jól döntsünk, szembe kell nézni múltunkkal, mert a jelennek és a jövőnek csak akkor lehetünk urai, ha okulunk történelmünkből, s vállaljuk időt álló érékeit. A hatalomnak elő kell mozdítania, hogy a „különös önérzetek pillanatai" által szült „kegyetlen beavatkozásait helyére sodorja az idő árja” (Arany János). Teret kell adnia az évtizedeken keresztül elnémított, háttérbe szorított gondolatoknak. Át kell menteni, éleszteni, ápolni kultúrtörténeti hagyományainkat. S nem véletlenül esik erről itt és most szó! Városunk, mint Váczi Mihály „iskola mellé tűzött jegenyéje", iránytű mindazok életében, akik 300 éven át folyamatos tudásszomjjal jönnek Egerbe. Ezen idő alatt településünk nem csak diákváros, de Közép-Európa egyik 49
