Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Kaposy Miklós: Karc 1989 ősz
KAPOSY MIKLÓS A RÁDIÓ KARINTHY SZÍNPADÁNAK 1989 SZEPTEMBERI MŰSORÁBÓL Karc 1989 ősz Bevezetés Kedves reformernők, reformerek és reformgyerekek! Reformkommunisták, reformmásképpgondolkodók és reformpártonkívüliek! Hölgyeim és Uraim! örömmel állapíthatom meg, hogy az élet minden területét átható változásokból mind a tízmillióan kivették a részüket. Miután mindent rendberaktak, átalakítottak és megreformáltak, miután bejött minden, amit vártunk, és kiment mindenki, akit nem vártunk, tízmillió-egyediknek én is fölszólalok. Idáig vártam, hallgattam, tépelődtem, de most eljött a perc, hogy én is hangot adjak követeléseimnek. Egyszemélyes petícióm árnyalatnyit különbözik az eddig ismertektől. Abban az apróságban, hogy megvalósításához nem kell új alkotmány, törvény, elnök, parlament. Nyugalom, tisztelt kormány és nagyrabecsült költségvetés; az én reformom továbbá nem került egy. fillérbe sem. Követelem, hogy a közlekedési lámpák mindenhol működjenek, ahol kell, és olvassák be a Béketanácsba. Igazságügyünk legyen ezután mindig igazságos, és az egészségügynek legyen ÜGY az egészségünk. El kell érni, hogy a bírák bírják a bizalmunkat, és az ügyvédek valóban védhessenek minket. A szavak és fogalmak nyerjék vissza eredeti jelentésüket, vagyis az ügyintéző valóban intézze el az ügyünket, és az ügyfélnek többé sose kelljen félnie. A járdán lehessen járni, és az út út legyen, nem pedig tankcsapda. Követelem , hogy a közlekedési lámpák mindenhol működjenek, ahol kell, és hogy a közlekedési tiltó táblák seholse tiltsanak, ahol nem kell. A járművek menetrend szerint menjenek, az ígéretek és az erkölcsi elvek viszont álljanak. Az az adó, amit már egyszer befizettünk, ne legyen újra adóköteles, viszont az autóra elszedett előleg, amit öt évre előre bevasaltak tőlünk, legyen tisztességes kamatra köteles. Követelem, hogy a levélborítékok ragadjanak, a zárak rendeltetésszerűen zárjanak, az üdítőitalos palackok viszont nyíljanak. A sóskifli legyen sós, a savanyú cukor legyen savanyú, az igazság végre egyszer ne legyen keserű. Az új könyv a kezünkben ne menjen szét, a friss tej a lábasokban ne menjen össze. Követelem vissza a szakmák becsületét. Az üveges üvegezzen, a borbély borotváljon, a varrónő varrjon, és a miniszter szolgáljon, mert az is egy szakma. Állítsák vissza a bevált hagyományokat! A délibáb újra Hortobágyon legyen, ne az ötéves tervekben! A visszhang megint Tihanyban szolgáljon, ne a kötelező nagygyűléseken. Életünk egészét tekintve a nyugalomba vonulás jelentsen valóban nyugalmat, az aktív kor pedig aktív munkát. A tizenhat év tanulással megszerezhető tudás pedig érjen annyit a piacon, mint a tizenhat perc alatt lenyomható segédmunka. És ha már az árfolyam szóba került, azt is állapítsák meg végre, hogy ki, vagy mi a legfőbb érték. Mert egyszer régen már hallottam arról egy elképzelést rebesgetni, de az valahogy kiment a divatból. Pedig nem volt rossz ötlet, bizony Isten! 48
