Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)

KIRSZANOV: Tudtad róla, hogy ... és mégis? ARKAGYIJ (felnevet): Fogadni mertem volna, hogy megbotránkozol! KIRSZANOV: Dehogy! Sőt! örülök, hogy elmondtad . . . jól esik az őszinte­séged ... ARKAGYIJ: Nem olyan nagy dolog az, elmondtam, miért ne mondtam volna el? Nincs ebben semmi! Tudod, amit igazán nem szeretek, az az érzel­gősség! Amit akarunk, elmondunk egymásnak, ami nem tartozik rád, azt úgysem kötöm az orrodra ... KIRSZANOV (feszélyezi a fia modora): Ügy? Márpedig én mindig abban bíz­tam, hogy jó barátok leszünk ... ARKAGYIJ: Barátok? Az apám vagy. Az apám vagy, nem pedig a barátom. Nekem Bazarov a barátom. Te az apám vagy, nem igaz? Tisztellek és szeretlek... tisztellek, mert mindig becsületes voltál, de azért mi soha nem érthetjük meg egymást úgy, mint az egyívásúak ... KIRSZANOV: És ha mégis? Nézd, Arkasa, néha szerettem volna a leveleim­ben erről is, arról is beszámolni neked, de aztán úgy véltem, majd ha hazajösz, beszélgetünk. írtam volna Fenyicskáról is . .. ARKAGYIJ: Semmi baj. KIRSZANOV: Az anyjának vendégfogadója volt a járási székhelyen, tönkre­ment, felfogadtam szakácsnőnek ... ARKAGYIJ: Nem lényeges. Minek írtad volna ... KIRSZANOV: Fenyicska tizenhat éves volt akkor. Tiszta, ártatlan teremtés. Két éve meghalt az anyja... ő meg itt maradt, itt van, itt él, és . . ARKAGYIJ: Látom, benn lakik a házban. Segít neked? KIRSZANOV: Segít. Anyád halála óta magányos voltam, és ... De ha akarod, átköltözhet a szárnyépületbe. ARKAGYIJ: Miattam? Ugyan! Engem nem zavar! Maradjon csak minden a régiben. Bazarov meg én talán utazunlk egy kicsit... Talán elmegyek hozzájuk, ha úgy adódik ... KIRSZANOV: Á, sehová se menj! Hiszen olyan régen nem láttalak! Azt sze­retném, hogy maradj itthon . . . ARKAGYIJ: Itthon, persze ... egy kicsit. Aztán .. . Még nem tudom. Meg­látom. Majd ahogy adódik ... Majd ... (Belép Pável Petrovics. Angol divatú, elegáns ruha van rajta, fején kis fez, nyakán hanyagul megkötött selyem kendő.) Á, a kedves, jó Pável bácsi! PÁVEL: Arkasa! (Megölelik egymást.) Most látom! Ez nem az én kabátom? Na, nézzenek oda! ARKAGYIJ (nevetve): Kölcsön vettem! PÁVEL: Neked adom! Olyan derék, finom úriember vagy benne! Remélem, a külcsínnél nem hitványabb a belbecs sem! (Teát tölt magának a szamovárból.) Üj barátod hol van? ARKAGYIJ: Bazarov nekem régi barátom! — Nincs idehaza. Már hajnalban kiment a tóhoz. De nem kell törődni vele, gyűlöli a ceremóniákat. PÁVEL: Meg is látszik rajta. Borzas. Te is elég borzas voltál, amikor tegnap megérkeztél. Na, és meddig marad? ARKAGYIJ: Bazarov? KIRSZANOV: Maradhat, ameddig csak akar. ARKAGYIJ: A szüleihez utazik ő is. A kedvemért szakította meg az útját. KIRSZANOV: Itt laknak valahol a környéken?

Next

/
Oldalképek
Tartalom