Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
FENYICSKA (közbeszól): Mitya. Mitya a neve, Mitya. De már viszem is, etetni kell, éhes a lelkem, meg kell etetnem, éppen csak kihoztam magammal a szabad levegőre... engedelmükkel... KIRSZANOV: Igen, vidd csak, Fenyicska, vigyed a fiút... FENYICSKA (felveszi a kosarat, indul. Zavart.) Igyák a teát, egészen kihűlt a szamovár ... igyák, tessék, kérem ... (Bemegy a házba. A két férfi magára marad.) ARKAGYIJ (Fütyörészni kezd. Feláll a helyéről, a terasz széléig sétál, kezében a teáscsésze) Mmmm ... Jó kis kanca . .. KIRSZANOV: Tessék? ARKAGYIJ: Tüzes, gyors. Gyors, mint a nyúl. összebarátkoztunk, azt hiszem ... Na, és hogy fizet a birtok? Megéri invesztálni? KIRSZANOV: Tudod, Arkasa, Pável bácsi meg én sokat dolgozunk. Kétszer gyesztjatyina föld. A mindenünk ez a farm. De azért... a munka mellett az ember magányos ... ARKAGYIJ (félve, hogy vallomás következik): Á, farm, igen! Farm. Remek! KIRSZANOV: Ez a Fenyicska ... ARKAGYIJ: A pénzküldeményeket köszönöm. Remélem, a farm jövedelméből könnyen juttattál nekem. Különben nehogy azt hidd, hogy anyagias vagyok ... KIRSZANOV: Nem olyannak ismerlek! ARKAGYIJ: Ha mindenem megadataik, amire szükségem van, fütyülök a pénzre... KIRSZANOV: Persze azért az ember ne legyen könnyelmű! ARKAGYIJ: Könnyelműség? Mi az? A pétervári professzorok a hivatástudatról papoltak... KIRSZANOV: Papoltak?! ARKAGYIJ: Rettenetes, mi mindennel akarják teletömni az ifjúság fejét! Csupa, csupa frázis! Könnyelműség! Te is legszívesebben prédikálnál nekem egy sort, de ne fáradj! Mi nagyon jól tudjuk, hogy mit akarunk... KIRSZANOV: Mi? Kik azok a mi? ARKAGYIJ: A fiatalság! Az új generáció! Élni akarunk jól és okosan. Jól és okosan! És mindent ennek rendelünk alá! KIRSZANOV: Na persze, jól és okosan, hiszen mindenki arra törekszik... Arkasa! Én soha nem prédikáltam neked, és most sem áll szándékomban. Csak gondoltam, beszélgetünk, elbeszélgetünk kicsit... A leveleimben nem tértem ki mindenre, egy levél, ugye... Itt van ez a Fenyicska is. Nem ismered, nem írtam róla ... ARKAGYIJ: Rendesnek látszik. KIRSZANOV: Az. Rendes. ARKAGYIJ: Persze, még nagyon fiatal. Ki a férje? Miféle ember? Muzsik? Vagy valamelyik alkalmazottad? KIRSZANOV: Neeem ... ő még __ A RKAGYIJ: Lány? Talán nem is tudja, ki a gyermeke apja? KIRSZANOV: De, de, hát hogyne! Hogyne tudná! Csak nem nézed őt egy olyannak? ARKAGYIJ: Hm. Pétervárott volt egy barátnőm ... (várja a hatást). KIRSZANOV: Remélem, tisztességes lány ... ARKAGYIJ (visszaül az asztalhoz, lábát felrakja a szemközti székre): Na, éppen ez az! Olyannak tűnt, mint egy ártatlan szüzecske! Aztán mit hallok róla? Hogy pénzért árulja magát! De azért megtartottam egy darabig, mert kedvemre való volt, ráadásul tőlem soha nem fogadott el semmit. Szeretett. Belém bolondult. Később megúntam, otthagytam . . . 45
