Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
KIRSZANOV (mellére szorítva a nő kezét, zavartan): Nem, Fenyicska, nem, ezt igazán nem értheted ... nem is tudom ... (Arkagyij siet be az udvar felől; lovaglónadrágban érkezik, színes mellényben, angol szabású pepita kabátban, pálcával csapdosva jókedvűen, felhevülve. Talán látta a mozdulatot, mert egy pillanatra visszahőköl, bár Kirszanov gyorsan elereszti a nőt, és szétrebbennek.) ARKAGYIJ: Na hát, ez a Bazarov! Nem kiment békákra vadászni? KIRSZANOV (zavartan): Békákra? ARKAGYIJ: A kísérleteihez kellenek a békák. Még most sem tud meglenni munka nélkül. Egész kis útilaboratóriumot hozott magával. Remek fickó, majd megismered! A legjobb barátom, Pétervárott sülve-főve együtt voltunk ... — Ö, még csak nem is köszöntőm! Bonjour! KIRSZANOV: Pompásan festesz ebben az öltönyben! ARKAGYIJ: Pável bácsi ruhatárából való ez az angol kabát. Micsoda ruhatára van! Ezt akasztottam le a fogasról, de van ott még vagy öt ehhez hasonló! — Magát... ugye, magát Fenyicskának hívják? FENYICSKA: Igen, kérem ... KIRSZANOV (elterelve Arkasa figyelmét): Szóval Bazarov úr békákra vadászik. Mi meg teázhatnánk. Fenyicska majd tölt nekünk. (Fenyicska némán kiszolgálja őket. A férfiak leülnek. Arkagyij nézegeti a nőt, az apát ez zavarja.) Hogy telt az első éjszakád a házban? ARKAGYIJ: Elzuhantam, mint egy zsák. Fáradtak voltunk az este. Az a hosszú, göröngyös út a tarantaszon! Ilyen utak is csalk nálunk lehetnek! Jellemző! Az egész országra jellemző az a sok gödör, kátyú... De mit tegyünk? (Átveszi a teát, a nő tekintetét keresi.) Köszönöm... Mit tegyünk, ha az ember elvégzi az egyetemet, visszamegy szépen az atyai házba. Hova is mehetne máshová? KIRSZANOV (Ö is megkapja a teát.) örülök, hogy itthon vagy. Remélem, te is ... ARKAGYIJ: Pétervár után szokatlan. Mert ott aztán volt élet! De itt?... FENYICSKA: Nagyon szép itt nálunk ... szép a gazdaság ... ARKAGYIJ (odapillant figyelmesen): Falusi csend. Majd meglátjuk, meddig bírom elviselni... Bazarovnak mindenesetre tetszett a szállás. Azt mondja nekem az este: nicsak, a szobában angol mosdó van! KIRSZANOV (büszkén): Hát... lépést tartunk a korral! De neked., neked nem tetszik itthon? ARKAGYIJ: Semmi baj, ne aggódj, rám fér a pihenés, meg aztán majd kitalálok valamit magamnak ... Bazarov azt mondja, angol mosdó az van, de az ajtót nem lehet becsukni! (Nevet.) KIRSZANOV (zavartan): Régi ház. Nem mondom, lenne rajta javítani való. De azért sokat modernizáltunk ... ARKAGYIJ: Igen, észrevettem, hogy igyekeztek. Körbejártam egy kicsit a birtokot a hátaslovamon, láttam néhány új épületet, gépeket. KIRSZANOV: Invesztáltunk. Hanem a hátaslovad! Hogy tetszik? ARKAGYIJ: Ja? Megteszi. Nem bánnám, ha arabs telivér lenne, de az a kanca is jó... (Fenyicskát nézi, aki a mózeskosár fölé hajol.) Mmmm... a kancák ... igen, a kancák jól lovagolhatok. Mmmm. Hát ez itt? (A mózeskosárra mutat.) A magáé? FENYICSKA: Az enyém ... ARKAGYIJ: Leány, fiúcska? KIRSZANOV (rekedten): Fiúcska, Fiú. Nézd, Arkasa . . 44
