Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Gombár Endre: Gondos nem disszidál
GOMBÁR ENDRE: Gondos nem disszidál 5. Az izlandi nyelv ismerete révén jutott álláshoz, de anyósának egy réges- régi, és végtelenül kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező ismerőse nyomozta ki a helyet, ahol éppen izlandul tudó ügyintézőre volt égető szükség. Az NMKI a nemzetközi művészeti kapcsolatok ápolására és fejlesztésére alapítta- tott, munkatársainak száma meghaladta a százhúszat, ebben benne voltak a nem politikai munkatársak is, úgymint a postabontók, titkárnők, gépkocsi- vezetők, portások, mindahányan. Gondos, elsősorban a magyar—izlandi művészeti kapcsolatokat fejlesztendő, a harmadik emeleten kapott egy íróasztalt, a 13. szobában. A számot nem bánta, mert rossz hírével merő ellentétben, neki egész életében csak szerencsét hozott. Harmadmagával ült ott, az Elefántcsontparttal és a Tasmániával kapcsolatos ügyek referenseivel. Első hivatali teendőjeként fogadott egy mosolygós és nagyon öreg házaspárt, akik Reykjavíktól nyolcvan kilométerre egy leírhatatlanul hosszú, és kimondhatatlan nevű faluban laktak, és többek között makacs reumájukat kívánták kezeltetni a Ggllért-fürdőben. A bácsi a IMMKBT (Izlandi—Magyar Művészeti Kapcsolatok Baráti Társasága) elnöke volt, és mint fontos embernek, tartalmas kulturális programot kellett szervezni magyarországi tartózkodása idejére. Gondos elővette a fiókból a bácsival és a feleségével foglalkozó aktát, átolvasta az előzményeket, majd egy üres papírt helyezett az aktaborítóra, és írni kezdte a programot. — Ugye nem kell nekik Csajka? — szólalt meg a tasmán referens, aki oda- állt kíváncsiskodni a háta mögé —, mert nekem egy szobrász-delegációm jön a hét végére, a másik Csajkát meg lestoppolták már a lengyeleknek. — Dehogy kell — nyugtatta meg Gondos. — Ketten vannak, és a tolmács. Ha egyszer-kétszer én is velük megyek, akkor is csak négyen vagyunk. Majd kérek egy Volgát a Kovácstól. (így hívták a NMKI gépkocsielőadóját.) Az intézet külföldi vendégei mellé tolmácsokat rendeltek, s ha fontosabbak voltak, állandóan, ha kevésbé fontosak, alkalmilag szállította őket az intézet gépkocsija a programban előírt helyekre. Gépkocsit egy-egy ilyen feladat ellátására a referensek szabadon igényelhettek a gépkocsielőadótól. A sokszorosított nyomtatványra csak a vendég nevét, nemzetiségét, az időpontot, időtartamot és az útvonalakat kellett rávezetni, aztán a referens aláírta, és kész. Az intézet munkájának, egész tevékenységének nem kevés ellentmondásához tartozott az is, hogy ugyanakkor, amennyiben a referens meghívta az intézetbe (többnyire abba a szobába, ahol dolgozott) a vendégét, és valami hűsítővel vagy kávéval, vagy mindkettővel meg akarta kínálni, ehhez viszont már ilyen nyomtatványt kellett kitöltenie: VENDÉG NEVE:................................................... VENDÉG NEME:................................................... 34
