Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Gombár Endre: Gondos nem disszidál
VENDÉG NEMZETISÉGE: IGÉNYELT ÜDÍTŐITAL: . IGÉNYELT KÁVÉ:................ IGÉNYELT KÁVÉ:................ IDŐPONT: ............................... INDOKLÁS:............................... KELT:........................................... (DB. ÜVEG) (DB. CSÉSZE) (DB. CSÉSZE) (ÉV, HÓ, NAP, ÓRA, PERC) előadó főosztályvezető A vendég neme iránt való érdeklődést alighanem éberségi szempontok magyarázták, hiszen nem lehetett közömbös, hogy egy férfi referens miért itatja le valamely női nemhez tartozó külföldi vendégét Sztár-Naranccsal vagy Pepsi Colával, miközben maga is elbódul a sok szénsavtól és esetleg művészeti államtitkokat kotyog el neki. A gépkocsivezetők munkáját, munkabeosztását az élet, illetve pontosabban az intézet változó vendégforgalma szabályozta spontán módon. Ha egyszerre sok vendég érkezett, előfordult, hogy túlórázásra kényszerültek, és hogy szombatjukat, vasárnapjukat is fel kell áldozniuk. A késő őszi és a téli időszakban viszont a művészet nemzetközi kapcsolatai erőteljesen meglazultak, alig-alig érkezett vendég a középkeleteurópai hidegbe, zúzmarába. Ilyenkor a gépkocsivezetőknek nem sok dolguk akadt, a portásfülke mögött lévő készenléti szobájukban múlatták az időt. A tasmán referens valami rejtélyes < okból nem volt jó viszonyban egyikükkel sem. Miután szenvedélyes vicc-, élc- és tréfagyártó volt (szokatlan szavakat, szóösszetételeket gyártott), természetesen a gépkocsivezetőkön is köszörülte a nyelvét. — Ezek a sofőrök is keményen megkártyáznak, és megsakkoznak a pénzükért, mi? — fordult egy szürke, novembervégi napon Gondoshoz, aki éppen egy különösen bizalmas természetű TÜK-aktát tanulmányozott, és egyúttal a körmét piszkálta egy körömreszelő hegyével. — Hogy mi... ? — rezzent fel Gondos. — Meglógnak egyszerűen — fejlesztette tovább szikrázó elmésségét a tasmán referens, és most végre elérte, hogy kollégája becsukja a titkos ügykezelés szférájába tartozó ügyirat borítóját és feléje fordítsa álmos képét. — Miről beszélsz tulajdonképpen? — kérdezte Gondos. — A sofőrjeinkről. — Aha. Közös főnöküket, Vászolyi Sándort, aki főosztályvezetői minőségben Magyarország és a nyugat-európai országok közötti művészeti kapcsolatokat felügyelte, hosszabb vezetőképző tanfolyamra küldték. A tasmán referens — amint bejelentették a dolgot —, máris kész volt erre az alkalomra gyártott élcével: — Elment a Vászolyi sofőriskolába, mit szóltok hozzá? Gondos és az elefántcsontparti referens erre csak morogtak valamit, mert már únták a sok sületlenséget, amit a kollégájuk nap mint nap összehordott. — Na mi van, nem tetszik a rendszer? — méltatlankodott a tasmán referens, és a munkatársai akkor még egyáltalán nem gondoltak arra, hogy talán 35
