Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Zahemszky László: Párttagkönyv és perverzió

a Gribojedov utcán, ám csakhamar beköltözik egy szép, nagy emeletes házba, amely régi, előkelő bútorokkal van berendezve.

„Berija zsenge gyermekkorától szilárdan hitt abban, hogy a gonoszság büntethetetlen, ha ügyesen kihasználja az egyszerű emberek hiszékenységét

— írja Antonov-Ovszejenko. — Ahogyan a tolvaj álkulcsokat válogat az idegen zárakhoz, úgy az ifjú Lavrentyij ravaszsággal és álnoksággal fegyverezte fel magát. Ezekhez a korán megnyilatkozó jellemvonásaihoz féktelen pimaszságot és pusztító erőszakosságot társítva, egyedülálló kulcscsomó birtokosa lett. Segítségével Berija, a muszavatista titkosrendőrség ügynöke, beférkőzött a forradalmár bolsevikok, az eszme tiszta lelkű harcosainak közösségébe.”

Az első időkben munkatársai teljes bizalommal viseltettek Berija iránt, ám amikor közelebbről megismerték, már nem tudtak a régi barátsággal érintkezni vele. Az intriikák és denunciálások fáradhatatlan mestere képes volt a megfelelő pillanatban piszkos pletykákat felröppenteni, csak hogy összeug- rassza vetélytársait a hatalomhoz vezető úton. Aztán egyenként semmisítette meg őket. Körülötte forrott, fortyogott minden, s ő úgy tudott belelesni mások fazekába, úgy tudta igazgatni a tűzhelyen a serpenyőket, leszedni a forró zsírt a bugyborékoló levesről, úgy tudott fát hajítani a tűzre és csípős paprikát szórni a levesbe, hogy soha nem égette meg az ujját. És közben meglehetősen meggyőzően játszotta az egyszerű és szívélyes bajtárs szerepét. . . Mindezek eredményeképpen, sebesen emelkedik fölfelé 3 ranglétrán. Hamarosan már a kaukázusontúli GPU elnökhelyettese. Főnöke, Sztanyiszlav Regyensz, nem volt valami határozott jellem, így az ifjú akarnok csakhamar maga alá gyűrte. A csekisták nem is emlegették másként főnöküket, mint Berensznek. Berija alig győzte kivárni, hogy a hierarchia következő lépcsőfokára emelkedjék, de arra nem vállalkozott, hogy Regyenszt letaszítsa a helyéről, mivel a főnöke Sztálin sógora volt — Nagyezsda Allilujeva nővérét Annát vette feleségül. Berijának várnia kellett néhány esztendőt, amíg megfelelő alkalma nyílt a cselekvésre...

— Berija még Macchiavellin is túltesz! — mondta róla akkoriban egyik közeli munkatársa, Andrej Jersov — és sürgősen áthelyeztette magát Moszkvába. (Berija ezt is megjegyezte, és Jersovot tíz év múlva Jaroszlavlban érte utol egykori barátja bosszuló keze.)

... Grúzia tragikus történelme során nemegyszer került idegen hódítók uralma alá. Az országba benyomulva, a külföldi hadvezérek általában szabadrablást engedélyeztek a fővárosban. Három napig. Ugyancsak három napig tartott Tbilisziben az 1924-es augusztusi program is. A grúz értelmiség egy csoportját fegyveres felkelés előkészítésével vádolták meg. A GPU szervei egész sor „aktív összeesküvőt” tartóztattak le. A belügyi operatív egységek utcáról utcára, házról házra fésülté-k át a várost. Az orvosokat, ügyvédeket, mérnököket, tanítókat, írókat, tudósokat a terített asztal mellől, a vetett ágyból rángatták ki. Tbiliszi börtönei zsúfolásig megteltek. Az operatív csapatokkal rótta az utcákat Lavrentyij Berija is. Cvikkeréről már messziről felismerhető volt a csekisták között. Vadászott az értelmiségi családokra, és ha valamelyikben szemrevaló fiatal nőket talált, az „ellenforradalmárokkal” együtt, a barlangjába hurcolta őket.

„Aligha akad üzletember, aki akkora buzgalommal hajszolta volna a hasznot, mint amekkorával Berija buzgólkodott politikai tőkét gyűjteni magának

— írja Antonov-Ovszejenko. — Majd’ minden évben leleplezett egy-egy bur- zsoá nacionalista csoportosulást, egymás után számolta fel az »-ellenforradalmárok« fészkeit.” Aktív közreműködője volt az Amvroszij katolikosz (az ör31