Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Zahemszky László: Párttagkönyv és perverzió
mény keresztény egyház feje — Z. L.) és paptársai ellen foganatosított koncepciós pernek. Ö szállította árulásuk „bizonyítékait”. A belbiztonsági apparátus egyik nagyhatalmú vezetőjeként, tevékeny részese volt a mezőgazdaság átszervezésével kapcsolatosan a Kaukázusontúlon kibontakozó pogromnak. A hatóságok, miután meggyőződtek arról, hogy a paraszti tömegek nem sietnek belépni a kolhozba, irtóhadjáratot indítottak a falu ellen. Ha valakinek volt egy tehene, egy lova vagy tíz birkája, vagy egy szebb szőnyeg a házában, ez már elegendő volt ahhoz, hogy az illető áldozatul essék a pogromnak. A kulá- kokat — a valódiakat és a vélteket egyaránt — kitelepítették, börtönbe zárták, munkatáborokba száműzték. Lavrentyij Berija a mezőgazdaság kollektivizálásának és kuláktalanításának erőszakos kampányában cinikus, hideg fővel, kíméletlen kegyetlenséggel vett részt. Ezzel párhuzamosan, megindul a mensevikek fékevesztett üldözése. A hajszát Berija arra használja fel, hogy leszámoljon minden másként gondolkodó, „engedetlen” grúzzal — mindenekelőtt az értelmiséggel és a volt nemesekkel. A demagógia nagymestere zajos töm^gyűléseket szervez, hecckampányt indít a sajtóban. A gyűlölet és a rettegés atmoszférájának ébren tartása céljából Tbilisziben, Jerevánban és Bakuban, rendszeres időközönként, polgári védelmi gyakorlatokat rendeztek. A lakosság néha két napig is az óvóhelyeken kuksolt az imitált légi-, vagy gáztámadást várva ... A harmincas években bekövetkező tömeges terror előzményeként, az egész Kaukázusontúl egy sor, politikai kampányt élt' át: tisztogatások a pártban és a tanácsi szervekben, „kártevők” leleplezése a gazdaságban, harc a jobboldali elhajlók ellen... És Berija közben egyetlen percre sem feledkezett meg karrierje kiépítéséről. Szeme előtt mindvégig a hatalom lebegett. Elsősorban őrá jellemző az, amivel a mensevikeket vádolja az egyik, 1928 végén írt cikkében: „A forradalmi mozgalom történetében gyakran találhatók olyan emberek, akik a politikai harctól való elvakultságukban minden perspektívát elveszítenek és forradalmárokból politikai kalandorokká válnak... Nekik a hatalom kell. A hatalomért mindenre képesek.” Áhított célja elérésének érdekében minden eszközzel igyekezett aláásni a kaukázusontúli pártszervezet vezetőinek tekintélyét, intrikált, provokációkat szervezett, rágalmakat bocsátott szárnyra. „A húszas években Berija karrierje a Csekában és a GPU-ban szerfölött sikeresen alakult, Bagirov támogatásával. Ha szükséges volt, Berija nemcsak gyanús intrikákra, hanem bűntettekre is vállalkozott.” — állapítja meg Rój Medvegyev történész a Sztálin és a sztálinizmus című tanulmányában (Znamja, 1989/3.). 1925. március 24-én, a Zarja Vosztoka című lapban a következő kormányközlemény jelent meg: „Március 22-én, 12 óra 10 perckor, a didubi lóversenytér közelében, a Junkers—13 aeroplán balesetének következtében, tragikus körülmények között életét vesztette Alekszandr Fjodorovics Mjasznyikov, a Kaukázusontúli Föderáció népbiztosi tanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága Elnökségének tagja, a Szovjetunió, valamint a Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Kaukázusi Hadsereg Forradalmi Katonai Tanácsának tagja, Szolomon Grigorjevics Mogiljovszkij, a Kaukázusontúli Cseka elnöke, Georgij Alekszandrovics Atarbekov, az összoroszországi Cseka teljhatalmú megbízottja a Kaukázusontúli Föderációban, valamint két pilóta — Spil elvtárs és Szagaradze elvtárs.” Három bizottságot is kiküldtek a szerencsétlenség körülményeinek kivizsgálására, de egyik sem tudta kideríteni a tragikus baleset okát. A gépet műszakilag teljesen rendben találták. (Folytatjuk) 32
