Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Kriszt György: A keresztelőn (egyfelvonásos)
KRISZT GYÖRGY A keresztelőn Igazjáték egy felvonásban (HI/1.) SZEREPLŐK: Szociológus — Tanárnő — Nagypapa — Tanácstitkár — Anya — Apa — Kisfiú — Középsőfiú — Nagyfiú — Sándor — Keresztmama Mielőtt a függöny felmegy, hatalmas hangerővel furcsa, dobogó hang hallatszik, olyan, mint amikor egy test huppan az alap nélküli deszkapadlóra. A palóc ház oszlopos tornácán, az ajtó mellett fekete drapéria lóg, rajta nagy ezüst kereszt. Az előtérben, a háznál alacsonyabban hosszú asztal, fehér terítővei, s egy ünnepi, de szegényes ebéd terítékével. Az asztal mögött egyetlen szék támlája látszik, előtte egy konyhaszék áll, a többi 11 különböző típusú szék szanaszét fekszik. Balra elöl falusi porolófa, valaki deszkahintát kötött rá. Szociológus: Honnan kerítették hirtelen ezt a fekete leplet? Tanárnő: A tiszteletes úrtól. Szociológus: Miért, neki ez elő van készítve, az esetleges öngyilkosságok alkalmára? Tanárnő: Tulajdonképpen igen. Tudja, ez itt néphagyomány. A pap sohasem temeti el az öngyilkos embert, hiszen az éppen az isten törvénye ellen vétett a halálával. De mifelénk nagy szégyen a bűn, ezért az öngyilkosság helyét mindig fekete lepellel fedik el, még akkor is, ha az erdőben, vagy a folyóparton történt, hát még, ha így háznál. Szociológus: Mikor vitték el Erzsikét? Tanárnő: Talán egy fél órája. Figyelje, mindjárt össze is rohan a falu. Biztosan híre ment. hogy Erzsiké kisbabájának keresztelőjén rendőrség, meg hullakocsi volt.. (Felállít egy széket az asztal bal szélénél.) Különös, hogy nincs egy könnyem se Erzsikéért. Szociológus: Törvényszerűnek tartja az öngyilkosságát? Tanárnő: Maga a szociológus, magának kell jobban tudni a választ. Törvény- szerű? Ez nem az én dolgom. Én szerettem Erzsikét, pedig csak osztály- főnöke voltam négy évig, itt a szakközépiskolában. Jó diák volt. Harmadikban első lett az országos tanulmányi versenyben Gödöllőn, az agráregyetemen. (Erős talicskakerék-nyikorgás.) Tanárnő: Akkor biztos voltam benne, hogy diplomát szerez. Nagyapa (Keresztültolja a színpadon a trágyával megrakott talicskáját.): Isten éltesse magukat. Ha nem, az se baj. Szociológus: Ez a nagypapa? Tanárnő: Az. Nem egészen tiszta szegény. Már többször el akarta vitetni Erzsiké apja, de az idegorvos sohasem talált rá elég okot. Ki tudja, mikor szimulál ? Szociológus (Felállítja balról a második széket.): Én csak egyszer beszéltem Erzsikével. Tudja, miután megjelent róla a barátom második cikke a megyei hírlapban, a segélykérő levél nyomán. Tanárnő: Azt a levelet nem Erzsiké írta. Szociológus: Ebben biztosak voltunk. Hiszen Erzsiké már nyolcadikban is kitűnő tanuló volt és az a levél nyüzsgött a helyesírási hibáktól. Csak az édesanyja lehetett, mert ő egyetlen osztályt végzett, az apja semmit. 24
