Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Balogh Béni: Küllők között
BALOGH BÉNI Küllők között Már kora délután óta ott állott az ablak előtt... Kint az udvar havas volt, s a szomorúfűz ágain vastag zúzmara csüngött. A Szőlősmál-hegy fölött pirosán ment le a Nap. A magas, szőke férfi elgondolkodva figyelte mindezt. — Inkább étetnéd a hízókat! — lépett be zúzmarás hajával a kicsi, hájas feleség... Nagy berlinerkendő volt a dereka köré csavarva. — Hallod, hogy mit mondtam?... Az istenit a jó anyádnak! A magas férfi a füléhez kapott, s befogta. — Ugye, nem szereted hallani, mi? ... Pedig jó lenne, ha meghallanád ... Vagy azt hiszed, hogy cselédnek gyöttem én hozzád feleségül? A szőke férfi könyörgő tekintettel fordult az asszony felé. — Halkabban, a jó isten áldjon meg! Tudod, hogy az alsó tagozat még itt van... Mit szólnak, ha hallják, hogy az igazgató felesége káromkodik?! A mérges tekintetű, gömböc termetű asszony a csípőjére tette a kezét. — Igen?... Szóval, mit szólnak?... Ügye, restelled, hogy jó parasztosan rázendítek ... De azt nem, hogy részegen fetrengtél az éjjel is? — Ugyan, Giza ... hiszen disznótorban voltam. — Miért? ... Talán máskor nem szoktál berúgni? — Szoktam, szoktam ... De tudod, milyenek a barátok. A kövér csípős nyelvű igazgatónő újra rázendített. — No, hogy az én Istenem akárhová tegyen téged! Ügy hazudsz, mintha könyvből olvasnád ... A barátok, a barátok! Hát nem te futsz a tanácselnök után? ... Nem? Az igazgató csitítólag legyintett. — Hagyd el, kérlek. Jól tudod, mi ma a helyzet. Egyre élesedik az osztályharc falun, és az értelmiségnek az élvonalban van a helye. — Az „élpoharazásban”! — tette hozzá gúnyosan Giza. — No, ne túlozz, ne túlozz!... Egyébként pedig, ha nem megyek velük inni, azt mondják, hogy lenézem őket, és a másik „fél” felé húzok ... Tudod, kikre gondolok ... — Tudom ... Ne félj, jól tudom. — Aztán, aranyoskám, átlátok én a szitán ... Gondolom, neked mi fáj!... Kulákok lettek a nagynénédék! — Hát fáj is! — vágta rá az asszony. — Mert te ott vagy ezekkel. Benne vagy mindenben. Velek paktálsz. Te megtehetted volna, hogy azt mondod a vb-n: kérem, ezeknek rossz minőségű a földjük, meg hogy az a pár hold, amivel több mint 25, az már semmit se számít! ... De te ... de te? — No ... ki vele ... Mi vagyok én? — Mi vagy... mi vagy? Egy gyáva, szaros alak vagy... Semmi más! — De akkor jó voltam, mikor feleségül vettelek. Tanítónő lettél, kántorné asszonyság! Ügye? ... Akkor bezzeg nem voltam gyáva, szaros alak! Az asszony idegesen dugta í kendő alá az egyik kicsúszott hajfürtjét. — Az akkor vót. .. De te .akkor is a saját érdekedet nézted! Módos pa- rasztjány!... Sok főd, hintó, miegymás... Csak így tudtál tekintélyt szerezni... Bár inkább egy bányászhoz mentem volna feleségül, az legalább kiállna a családom mellett! — Kiállna?... No, ne tréfálj?!... He, he, he! Van humorod! Embere válogatja azt, kedvesem ! ... Itt, nálunk, a vezetőségi tagok nagy része bányász, 24
