Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Balogh Béni: Küllők között
kétlaki bányász, de szó nélkül megszavazzák, ki legyen a kulák!... A járásiak már csak röhögnek ezen a falun ... Egyszerűen „kulákgyárnak” nevezik ... Kell újabb tíz kulák a járásban?... Kell! Meglesz, elvtársak, mi majd csinálunk! — Jó, jó, csak hantálj! — legyintett az asszony. — Azt mindig értetted, arra vót eszed... De most aztán megmondom: ha Gábor unokaöcsém ellen elkülditek a feljelentést az egyetemre, Isten az atyám, hogy csúffá teszlek! Olyan közbotrányt csinálok, hogy belereng az egész falu!... Hallottad? A szőke férfi sápadt, sunyi arcán vonaglás futott végig. — Mi?... Mi nem küldjük ... Tőlünk csak kérik a káderjelentést. — Kérik, kérik — vonogatta a vállát az igazgatóné. — No és, mi van, ha kérik?... Irtok, amit írtok... Ügyse gyön le Pestről az egyetemi rektor, hogy X. Y. kulák vagy kulákcsemete? — No, de az igazság, a valóság, édes fiam! — emelte fel hangját az igazgató. — Egy falu vezetősége nem hazudhat! — Szóval nem hazudhat?... No, ez szép!... És mikor a malmos fia svájci órákkal csempészkedett, annak talán az igazat írtátok?.. . Csak egyszerű malmi alkalmazottnak tüntettétek fel az apját, mert így a fiacskája osztályhelyzete jobb lett a bíróság előtt... És miért? ... És miért tették ezt, drágaságom? ... Mert ivócimborák, mert puszipajtások voltatok vele... És most meg képesek lennétek arra, hogy Benkő Gábort, az én tulajdon unokaöcsémet, aki idén végzi a bölcsészkart —, hogy igazságtalanul befeketítsétek . .. Csak azért, mert pár hónapja kulákot csináltatok az apjából... Szinte ok nélkül. — Ugyan, édes fiam, te rémeket látsz ... Senki sem tör az unokaöcséd egzisztenciájára... Aki — egyébként is — mindig baloldali ember volt. Már elemista korában bújta a népi írókat, Erdeit, Darvast, Szabó Pált, no meg, a vén Veres Petárt... — No, csak ne gúnyolódj, te senkiházi! Te jóformán egy regényt se olvastál el tisztességesen ... — Lám, itt van! — kiáltott fel az igazgató. — Az ember fölemeli maga mellé a porból, s most szépségesen szembeköpdösi! — Felemelni?... Szép kis felemelés?!.. . Reggeltől estig robotolni a konyhán. Mosni, főzni, takarítani, disznót etetni... — Jól tudod, hogy valamikor nem így volt... Most nem kapsz senki segítséget. Minden lány üzembe megy, jól keres... Majd bolond lesz neked itthon szolgálólánynak menni!... De hát tehetek én erről?... No és, én talán nem dolgozom? — Dolgozom, dolgozom ... Az időd java részét nem itthon töltőd, de még csak nem is az iskolában ___Ilyen gyűlés, olyan értekezlet... Maszlagolás, rav aszkodás, sunyeszkodás, nyalás!... Ez a te életed, drágám!... Mindig is ez volt... A múltban is... Avagy talán már elfelejtetted az Árpád-sávos „testvéreidet”, akikkel együtt osztottátok szét a zsidóvagyont az ózdi Gyújtón? De én már mindenbe beletörődtem! ... Egye a fene az egészet! De azt már nem nyelem le, hogy Gábornak kitörjétek a nyakát! Nem engedem, hogy egy ilyen tehetséges fiút tönkretegyetek... Tudom, hogy mi fáj neked, jól tudom ... Irigy, disznó irigy vagy ... Bánt, hogy Benkő Gábor több, mint te vagy ... Bosszant, hogy bent akarják tartani az egyetemen tanársegédnek ... Mivel te egy senki maradtál! Egy koszos nulla! .. . Egy görbe falu hitvány, kétszínű iskolaigazgatója. — No, de most aztán elég, a hétszentségit neki! — ordított fel vadul a szőke férfi, s csontos öklét az asszony felé emelte. — Csak nyúlj hozzám!... Csak egy ujjal is üss meg! — rikácsolta az igazgatóné, majd a kezében levő moslékosvödröt az ura arcába akarta vágni. 25
