Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Kriszt György: A keresztelőn (egyfelvonásos)
A keresztelőn Igazjáték egy felvonásban 111/3. TANÁCSTITKÁR: Ettől nyugodtan elmehet. A joghelyzet fennforgása szerint maga nem is volt itt, amikor a cselekmény megtörtént. SZOCIOLÓGUS: Még valamit, amiről valószínűleg nem tudhatnak. Az újságíró barátom néhány héttel ezelőtt eljött ide. APA: Ez az, ami nem igaz. ANYA: De vót itt. APA: Akkor miért nem mondtad, az anyád szép istenit? ANYA: Me’ mindjárt mentek is el, ide a presszóba, Erzsikémmel, meginni egy kávét, oszt mire szoptatni kellett, mán itt is voltak. APA: Hát nem, ezek nem hagyják békén a szegényembert. SZOCIOLÓGUS: Akkor a barátom, Erzsiké tudtával, felvette erre a riportermagnetofonra a beszélgetésüket. Pár nappal ezelőtt Erzsiké levelet küldött a barátomnak, amelyben valósággal könyörgött, hogy ha istent ismer, eljön a keresztelőre, elhozza neki a két magnókazettát és ketten megsemmisítik. Én ismertem az anyagot, de idefelé, a kocsiban, még egyszer végighallgattam. Eddig úgy tűnt, semmi különös nincs rajta, egyetlen rövidke részletet kivéve. Ezt a részt többször is meghallgattam, és most már biztos vagyok benne, hogy itt valaki közöttünk, titkot őriz. TANÁCSTITKÁR: Nem tudom pontosan, hogy mi az a szociológus, de abban biztos vagyok, hogy nem rendőr. Minek játssza a nyomozót? TANÁRNŐ: Kérem, uram, ne kövessen el indiszkréciót. ANYA: Ha visszaküldték, akkor azok az izék az Erzsikémé. így az enyémé is. Adja ide őket! APA: Hallja, ne akarjon begerjeszteni! KISFIÚ: Anyám, én bemék a házba a keresztnénémhez. (Elmegy.) SZOCIOLÓGUS: Rendben van, Mikó néni. Esküszöm, magának adom a két kazettát, de csak azzal a feltétellel, ha azt a bizonyos, rövidke részletet itt, most, együtt meghallgatjuk. TANÁRNŐ: Jól megfontolta, amit tesz? TANÁCSTITKÁR: Nincs itt mit szégyellni. Hallgassuk, ha annyira kell. ANYA: Nem kéne erről beszélni. APA: Francba az egésszel. SÁNDOR (negyvenes, kopaszodó, elegáns városi ruhában): Kezicsókolom, jó napot kívánok. ANYA: Hát téged meg az ördög hozott ide? SÁNDOR: Itt voltam a Bandi-presszóban, és hallottam, mi történt. Tisztelettel kérem, adják ide a gyerekemet. Becsülettel fölnevelem, hiszen az én nevemet viseli. Én sohasem tagadtam le őt, és Erzsikét is nagyon szerettem volna elvenni, de nem jött. SZOCIOLÓGUS: Bocsánat, hogy így, ismeretlenül beleszólok, de én hallottam már az ön nevét. És itt egy magnetofonkazetta, amihez önnek is köze van. Csupán néhány percet hallgasson meg belőle, kérem. APA: Üljön le, Sándor, ha már itt van. (Sándor jelállítja az utolsó, a 12. széket, a Szociológus az asztal közepére helyezi a magnetofont és elindítja. A következő szövegrész csak hangban.) KRISZT GYÖRGY 19
