Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Jenei Gyula költeménye

szett stílus miatt, a bántó szóismétlésekért. Az igazság az, hogy akkor csak impresszióimat akartam átmenteni a mába. Aztán poéta se lettem, pedig kicsinyként rímekkel is bíbelődtem. Később azonban elhaltak bennem a metaforák. Valahonnan zsong bennem ez a két sor: „Maradt még néhány évem. / Virágzó almaág.” Elkábít az azonositás tömörsége, képszerűsége. Átmenthetem hangjegyekbe, de a költészet porondján nem versengnék vele. Nem lehetünk polihisztorok, kevesek ritka adottsága ez. Amit óhajtottam, mégis elértem. Ráadásul rajtakaptál az elzárkózó önmutogatáson, a teljes, ám mégis hűvös, szemérmes nyíltságon. Bevallhatom, úgyis tisztában vagy vele: minden fordulat mögött létező személyek, hús-vér figurák rejtőznek. Elsősorban jómagam.

— A sehová sem sorolható fiú ... ?

Elmosolyodom, s előttünk az illedelmesen konok nebuló, aki kesereg.

— Unom a jogi líceumot. Szinte elviselhetetlen biflázni a száraz paragrafusokat.

— Hivatalnok leszek. Körmölgethetek, főnök előtt hajlonghatok. Ez a família parancsa, szerintük így vihetem valamire. Fulladozom az egyhangúságtól.

— Glinka operái. Mozart Don Giovannija. Káprázatos miliő. Tündökletes birodalom. Es ide nem szabad belépnem?

— Titkárság az igazságügy-minisztériumban. Havi ötven rubel járandóság. Nem bírom tovább. Bármi lesz, kitépem magam a végzetes körből. Komponistává válók. Ha hibádzik tehetségem, akkor sem bánom meg ezt a döntést. Legfeljebb belebukok, s környezetemben ujjal mutogatnak rám.

— Idegesítenek a sablonos normák. Micsoda perspektíva. Tisztes javadalom, fokozatos előbbrelépés, elhízott asszony, legalább három gyerek. Aztán az unokák, az öregség, a fokozatos leépülés, s aztán vége a komédiának.

— Az első dicséretözön. Újfajta, önálló kereset. Megint polgári kísértések. Tanárkodás a konzervatóriumban. Jellegtelen tanítványok, lélektipró robot.

Az öcskös játszik, majd félbeszakít. Hamiskásan, finom iróniával jegyzi meg.

— Híres társulat érkezett Moszkvába. Csillaguk az elkényeztetett francia énekesnő: Desirée Artot. Beleszédültél, művekkel lepted meg. Házasságot ígértél neki.

(Folytatjuk)

JENEI GYULA

határtalanul

szeretnék írni olyan lágyan ömlő szabadverseket, miként ama svédországi T. G. úr, aki páncélosodó maszkjaink mögött fölvillantja a kamasz hiteket, s a csitri szerelme májusi glóriájának emlékét égeti belénk — s élni tanít a szélsőségeket egybekötő muszájon egyensúlyozva föld és ég, haza és tartózkodási hely, valamint a gyermekkori fürdőzések örvényes meztelensége és az úszósapkás medencekényszer között.

18

Iásziák Elek: Akt krokik II.