Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Páskándi Géza: A vigéc
KÁDAS (rekedt): És mit... mit felejtettél még el? MARGIT: Ne félj, kitoltam én vele! (Halkan.) KÁDAS: Hogyan? MARGIT (mosolyog): Előkerestem a Nagy Magyar Értelmező Szótárt, s kikerestem azokat a szavakat belőle, amiket sose használok. KÁDAS: Miféle szavakat? MARGIT: Olyan szavakat, amiket azelőtt nem is tudtam. Például: legott. Kiírtam belőle és jól észbe véstem ... KÁDAS: Hogy aztán gyorsan elfelejtsd, mi? MARGIT: Igen. Aztán Dózsa György nevét felejtettem el... De akkor szereztem például a kenyérmorzsaszedő gépet! KÁDAS: Az melyik? MARGIT: Tudod, amelyik, mint a porszívó, magába szippantja az asztalról a morzsákat, s utána összepréseli és kétszersültet csinál belőle. Aztán sorra vettem egy csomó régi magyar szót is ... obsitos. És virágok, füvek nevét... bazsalikom, izsóp, gyermekláncfű ... Meg mindenféle népi szavakat : tubicám, tillárom ... KÁDAS (döbbent): Elfelejtetted a tilláromot? MARGIT: El hát. Hiszen azelőtt se tudtam, mit jelent. KÁDAS: Teremtőm! Azt is el tudja felejteni, amiről fogalma sincs! MARGIT: Józsikám, mikor mondtam én neked utoljára, hogy tillárom? Hát akkor nem fölösleges? A konyha meg gyarapszik. Az automaták . . . Egyre több lesz. Értsd meg, lesz, egy csomó szabadidőm. Értsd meg! KÁDAS: És mit csinálsz a szabadidődben?! (Szinte üvölti.) MARGIT: Mit? Hát újabb szavakat felejtek el. (Diadalmas.) KÁDAS: Te őrült: ha újabb szavakat, dátumokat felejtesz el — akkor új, meg új automatákat kapsz Pénzestől, s akkor még több szabadidőd lesz ... MARGIT: Ügy van! S az alatt még többet felejthetek el! KÁDAS: Nem érted? Ez maga a válság... Annyi szabadidőd lesz, hogy egész szabadidődben azon töprengsz: mit kezdjél a szabadidőddel? Így viszont nem lesz szabadidőd! Kezdheted elölről! MARGIT: De ezek a pompás automaták mégis kellenének, mi? KÁDAS: És ha ezek közül egy is elromlik, hol találsz hozzá iparost, alkatrészt ... Keresheted ... és fuccs a szabadidődnek, Margit! Amit nyertél a vámon, elvesztetted a réven! MARGIT: Azt csak bízd rám. Fontos az, hogy tanulj tőlem. S te is hasonlóképp csinálj. Látod, én elfelejtettem még Dózsa Györgyöt is ... KÁDAS: Nem, ez nem volt szép tőled, Margit. Nincs az a kenyérmorzsapréselő gép, amiért én ezt megtenném! Soha ... MARGIT: Elvégre nem a kenyérért küzdött Dózsa György is ... Ő ezt megbocsátaná nékem! De más a fontos: le kell, hogy vegyed a vállunkról a teher egy részét... KÁDAS (döbbent): Hogy érted ezt? MARGIT: Hogy? Ahogy én levettem a Zsuzsa válláról. Ha hagytam volna, hogy csak ő felejtsen, elbukna az érettségin. De így valahogy csak átcsúszik. Legfönnebb megajándékozzuk a tanárokat egy-két automatával. Tehát, ha én bevetettem magamat a lányunk helyett... néked is be kell szállnod a partiba, Józsi, hiszen végül is te vagy a családfő. (Komor.) KÁDAS: En? Soha ... ezt soha. MARGIT: Józsi. .. kocsit akarok, érted? Kocsit! KÁDAS: Honnét? MARGIT: Az automatákból, Józsi! 12
