Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Lőrinczy István költeménye
KOHÁRY: Tűnjetek az útból! SARKANTYŰS: Árulónak tart. tábornok ur?! KOHÁRY gúny): Elvégre leveleddel siettetted a .jobb megegyezést! A keresztények egy része kijött, meg a török is szabadult! SARKANTYŰS: Akkor több dolgunk nincs egymással, azt hiszem. KOHÁRY: Tűnj a szemem elől. szökevény! SARKANTYŰS: Csak kicsaptam, mint kegyelmed Budánál. Hát jó mulatóst Caraffával! Olyat szolgáljon, kit titokban nem átkoz, de dicsér! KOHÁRY: Meglátjuk, kettőnk közül ki hoz több bajt erre a hazára. SARKANTYŰS: A harmadik. A közös ellenségünk! Fiúk. zablát ereszteni! KOHÁRY: Találkozunk. András! (FAtűnik, ám o kurucok még cl se tűnnek, máris szól a zene. beözönlik a sokaság.) Utójáték Jön a Jós középen, mint valami pap. JÓS: A fényes nap hív immár, mint egy müezzin a mecset körén — a kerek láthatárról. (Hirtelen rajongással a falakhoz rohan.) Csókoljátok meg a falakat! Csókoljátok meg a szabad falakat! (Csókolja. Majd maga elé.) Sós ez, mint a vér . . . (Valóban mintegy mámorosán zenére vonulva rohannak a falakhoz, s csókolják körül. Most vidám zene hangzik. Nagy várkulccsal, mintha karddal, kulcstáncot járnak. Némelyek kisebbekkel még illetlen mozdulatokat is tesznek a nők eleje, hátulja felé. Zászlót lobogtatnak. Ének, zengő győzelmi ének. Hirtelen csend lesz, megnyílnak a sorok. Jön Pelbárt jókora feszülettel, mögötte a jezsuita. Aztán: Caraffa, Koháry, Marsigli és néhány eddig nem látott vezér. Pelbárt felemeli a feszületet. A fenti sorrendben megcsókolják.) CARAFFA (Koháryhoz): Szóljon hozzájuk magyarul. De rövidre fogja, ezek most ugyanis mulatni akarnak! Ha győztek, nem fáznak, látja?! KOHÁRY (zord arccal hallgatta Caraffát, majd előrelép, arcán lelkesült öröm) Testvéreim, Eger szabad! Szabad Egernek vára, hála istenünknek! Hála Jézus Krisztusunknak! Hála! (Hirtelen indulattal leveti magát a havas földre, megcsókolja és valameny- nyien. Csupán egyedül Caraffa áll. Ezzel, a néma képpel zárul a színjáték) (Vége) LŐRINCZY ISTVÁN i. elfújta a szél a versem a bogár erre felrepült s bekapta egy kósza fecske elfújta a szél a versem s a fecskét is II. az erkélyről az utcára egy bokorra esett a vers s a bokorban egy bogárra egy őszi este 18
