Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Látogatás az egri Dobó István Gimnáziumban
újonnan alakult kollégiumok példájára, hogy egy iskolához csoportosítsák a tanulókat. így kerültek hozzánk nem négy, hanem három párhuzamos osztállyal 1987-től a kollégisták. Így távlatokban az iskola tanulóinak 60 százaléka lett volna dobós. Az eredeti célkitűzéstől eltérő gyakorlat alakult ki. Eredetileg a négy osztály négy középiskolában tanult. Ezt kellett volna tartani. Utóbb a mi iskolánkra így már igen nagy többletfeladat hárult, ami megbontotta az egészséges arányokat, hiszen a Dobó erősen kötődik a városhoz, a megyéhez, s az adott helyzetben kevesebb helyi tanulót tudott felvenni. A jövő tanévtől kezdve újra csak két párhuzamos osztály lesz kollégista, és a Szilágyi újra egy osztályt foglalkoztat. Az lenne az egészséges, ha újra visszatérnénk az eredeti állapothoz. Sokkal eredményesebb lehetne a nevelő-oktató munka. — A megalakult iskolatanács hogyan szolgálhatja az intézmény jövőjét? — Háromévi gondolkodás után határoztuk el magunkat az iskolatanács megalakítására. Ügy gondoltuk, hogy az iskolának már eddig kialakított társadalmi kapcsolatait összefogjuk e tanácsadó, vezető testületbe, s ezzel még nyitottabbá tesszük intézményünket a társadalom irányába, másrészt pedig fórumot teremtünk minden olyan döntésnek, amely az egész iskolát érinti. Ezzel növeljük az önállóságunkat, amelyet az oktatási törvény is hangsúlyoz. Ez az önállóság egyrészt kifelé megóvhatja az iskolát attól, hogy olyan döntések szülessenek sorsáról, amelyet az iskolaközösség — élén az iskolatanácscsal — nem akar, nem tart kívánatosnak, másrészt megadja a kollektív döntések lehetőségét az iskola struktúrájának alakítására, a vélemények ütköztetésére, biztosítja a nevelőtestület és a pedagógusok szakmai autonómiáját, megbecsülését, a tanulóközösség demokratikus nevelését. Szeretnénk elérni, hogy ez ne egy bizottsággal többet jelentsen csupán, hanem erkölcsi támogatást az iskola önállóságához, segítséget az oktatási törvény megvalósításának anyagi feltételeihez. Mi most a tanácsba a fentebb említetteken kívül bekapcsoltuk a Dobós Diákok Baráti Körét Egerből és Gyöngyösről, a nevelőtestület 3 tagját, az iskolai diákbizottság és KISZ-bizottság vezetőit, a szülői munka- közösség képviselőit. — Mivel készülnek az iskola fennállásának centenáriumára? — Elképzeléseinket megvitattuk a nevelőtestülettel, az iskolatanáccsal. Szerény, bensőséges és az iskola 100 éves múltjához méltó megemlékezést tervezünk az 1990—91-es tanév első felében. Megalakítottuk a szervezőbizottságot, elosztottuk a feladatokat. 1990. december 2-án szeretnénk az ünnepségsorozatot indítani az iskola múltjára emlékezve, egy tudományos tanácskozáson, amelyen az igazgató ismerteti az iskola történetének főbb állomásait, majd a volt tanulók részéről visszaemlékezések, pedagógiai tapasztalatok hangzanak el. Erre az alkalomra szeretnénk megjelentetni egy jubileumi évkönyvet, amely tartalmazná az iskolatörténetet, kiegészítve ezt a felszabadulás utáni időkkel, hiszen az 50. évfordulóra már jelent meg összefoglaló. Helyet kapnának ebben visz- szaemlékezések tanárokra, a diákok által elért eredmények és a végzettek névsora évfolyamonként és osztályonként. Az ünnepség alkalmával nyitjuk meg jubileumi kiállításunkat, amelynek megvalósításához kérjük volt diákjaink segítségét: dokumentumokat, bizonyítványokat, tablókat, régi tankönyveket, dolgozatfüzeteket várunk. Remélhetőleg az összegyűlt anyagból megteremthetünk egy iskolatörténeti állandó kiállítást. Ezúton kérek minden volt dobós diákot, készüljön a jubileumra, és segítse az alma matert méltó ünnepség megszervezésében. — Végezetül arra lennék kíváncsi, rangot jelent-e ma „dobós” diáknak és tanárnak lenni? 46
