Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Eszmények nélkül?
— Igen! Ügy érzem, minden diákunk örömmel jön iskolánkba, s jól érzi magát itt, igyekszik szorgalmasan tanulni, dolgozni, a közéletben részt venni. Büszkén viselik a dobós jelvényt, a lányok a szép egyenruhát, a közösséghez tartozás e szimbólumait. Vállalják a hagyományokat, őrzik az értékeket. Nevelőtestületünk nagyon sok kiváló tanárt fog egy közösségbe. A száz esztendő példáit ismerik, a fiatalok hamar bekapcsolódnak a közös munkába, és néhány éven belül maguk is büszkén vállalják e közösséget. Rangot jelent ma dobós tanárnak lenni, olyan tanárnak, aki mindent megtesz tanítványaiért, és csak a gyerek hálája, szeretete az egyetlen igazi jutalma. Múltról ítélkezünk, s közben a jövőről gondolkodunk. Már nem is csak a magunkéról, aggódóbb felelősséggel, szorongással gyermekeinkéről, az utódainkról. Bogdán Suchodolszki írja: „A jövő kategóriája a társadalom életének valóságos kategóriája... S ennek oka az, hogy a modem civilizáció fejlődésének üteme rendkívül gyors, ilyen körülmények között a jelenlegi társadalom életének racionális megszervezése megköveteli a jövő előrejelzését...” Abban, hogy milyennek szeretnénk, milyennek várjuk a jövőt, hosszú ideig elkerültek a kétségek. Bátor céltudatossággal, olykor türelmetlen elkötelezettséggel vezettünk {vagy vezettek bennünket) egy kitelj esedőnek, természetesnek, egyre igazságosabbnak hitt élet felé. Korábbi és a soron következő nemzedékek elvitathatatlan történelmi elégtétele, hogy ez a jövőkép némely vonásában valóságossá vált, mert megéltük, megértük — bármennyire is divatos ma tagadni —, hogy az emberi kiteljesedéseket ne csak a mesében ismerjük meg. Igaz, hogy meg kellett ismernünk a valóság és az elmélet különélését; hirdettük (hirdették) a szavak és tettek egységét, a nem létező egység árnyékában. Ma már túl vagyunk a látens feszültségen; véget nem érő viták, jól-rosszul kitűzött feladatok, megosztottság és szélsőségesség hullámai hömpölyögnek. Válság van, politikai fellazulás. Tévelygés, összezavarodottság. Csődjelekke) fenyegető gazdasági krízis. A reformfolyamatok arra kényszerítenek, hogy ma szinte minden fontos kérdéssel foglalkozni kell. Még akkor is, ha tisztázatlan, hogy ki, mit is akar valójában. Még akkor is, ha a folyamatok már javarészt irányíthatatlanok. Legalábbis nem érzékelhetők azok a markáns erők, amelyek értékelhető politikai kultúrával, elkötelezett programokkal emelkednének ki a sokarcú látszatfüggetlen, de negligálásnak elkötelezett mozgalmakból. Igen gyakran csak a pillanatnyi érdekek, a mai aktuális megnyugvás irányába tolódnak el a ma még mindig nagy tömegbázisú politikai erők is. Így a pártok is. Köztük az ideológiai biztonsággal, célokban a legemberibb Sárhegyi István Befejezetlen gondolatok a nevelésről 47
