Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Lőrinczy István költeménye
PÉNZES: Igen. MARGIT: Ennyi az egész holmija? PÉNZES: Ennyi. De ebben nem ruhák vannak ... MARGIT (némi feszült kíváncsisággal): Hát? (Kis szünet.) PÉNZES: Kereskedelmi utazó vagyok. Magyarul: vigéc. A Hephaisztosz cég alkalmazottja. MARGIT: Nem hallottam róla. Mit gyártanak? PÉNZES: Ez például... egy önműködő palacsintasütő. (Kiveszi a bőröndből, közben a farkasbunda kikandikál belőle.) MARGIT (mohón): Az a bunda ... PÉNZES (lecsapja a fedelét): Műanyag... csomagolásra... (Felemeli a palacsintasütőt.) MARGIT: Önműködő? (Közelebb lép.) PÉNZES: De mennyire! Magától forgatja a palacsinát, adagolja az olajat vagy a vajat... ezen a tölcséren át a tésztát... ez itt a palacsintát göngyöli. Előbb azonban a túrót keveri össze, a tojást, a cukrot, sőt a kaprot is. Önműködően kikapcsol. Nem kell őrizni egy percig sem. MARGIT: Szenzációs. (Bámulja a szerkentyűt.) De hiszen így felszabadul az embernek egy csomó ideje. PÉNZES: És például tévét nézhet... mit tudom én. MARGIT: Mennyibe kerül? PÉNZES: Szeretném ajándékba adni. MARGIT: No nem ... ezt nem fogadhatom el... PÉNZES: De... ragaszkodom hozzá! MARGIT: De hiszen ... ez túl nagy ajándék ... PÉNZES: Jó reklám lesz a cégnek asszonyom. MARGIT: Mégis ... legalább valami jelképes összeget... tudja, én nem szeretek tartozni senkinek. (Folytatjuk.) LŐRINCZY ISTVÁN i álmomban szénszemű ló voltam szájamban szétrágott füvek erdők síkos ölén a sarat tapostam s patkóm alatt szikráztak a kövek 111 álmomban a Hold feleségét szerettem pókfészkek voltak kék hajában majd orchideává változtak sörénye vad zuhatagában álmomban fehér felhő is voltam átszállóit rajtam egy madár fejébe lőttek tíz golyót ő volt a szabadság talán II IV álmomban növénnyé változtam szirmaim várták az esőt reggel ébredtem egymagámban s helyettem álmodott a Föld 18 Nyári álmok
