Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
leteszi a cekkert, belőle nagyalakú, tudományos-fantasztikus könyveket szed elő. Ruháját leveti, bugyiban, melltartóban marad. MARGIT: Ha meggondolom, hogy újgazdagék még a strandra is pézsmabundában mennek... A, sose lesz nékem meg az áhított farkasbundám, soha ... (Kényelembe helyezi magát, tárcsáz. Közben beszél.) Az árak, a bérek, a piac, a zöldséges... Mintha a meséből jöttek volna ... mintha onnan jöttünk volna mind... ez az egész, ami van... Ezek a pártok is... derült ég ... (Felvették.) Na, végre! Éva? Képzeld, felfedeztem egy jó kis antikváriumot... A Kis János altábornagyon. Ott... a zöldséges mellett. Rengeteg tudományos-fantasztikus könyvük van. Még a Szunnyay legújabb könyvét is megkaptam. (A másik nem értette jól a nevet.) A Szunnyay! Az albérlőnk... Az író... Ö bízott meg, hogy ha látom, vegyem meg, mert neki már elfogyott a tiszteletpéldánya. Mit beszélsz? (Döbbent. Elnyújtva.) Bevonták? A kozmikus szövetséget? ök? Ez nem lehet igaz! De hát miért? Nem értem... megáll az ész. De hát mi lehet benne...? No, képzelheted, hogy fogják keresni. Ügy látszik, az antikváriumba még nem ért el a híre... Tessék? Hogy nézzek bele? Várj, belelapozok, s majd visszahívlak. Otthon leszel? Jó! Szia. (Leteszi a kagylót, izgatottan lapoz a könyvbe.) Az ember gyanútlanul olvas itthon, s fogalma sincs, hogy tiltott árut olvas. Ez a rész volna? (Tűnődve. Gyorsan kulcsra zárja az ajtókat. Üjra olvas, lassan, mozgó szájjal.) Talán ez? No lássuk! (Tárcsáz.) Éva? Várj, felolvasok egy részt... (Olvas.) „A Zérus bolygó elnöke ekkor elhatározta, hogy apostolait küldi a Földre. Az idegen bolygó küldöttei vegyüljenek a lakosság közé. Váljanak felis- merhetetlenné. Egyetlen céljuk az legyen, hogy a közepes vagy a kisebb földi népek fiait szövetségesként megnyerjék a Zérus bolygónak. Mert emez idegen bolygó végül is el akarja foglalni glóbuszunkat és így szüksége lesz földi helytartókra, tolmácsokra és ügyvivőkre. Ezek pedig csakis a kis és közepes népek fiai-lányai közül kerülhetnek ki. S ettől a naptól kezdve, a földiek nem tudhatják bizonyosan: vajon nem épp szomszédjuk vagy netán élettársuk az idegen bolygó apostola. Nagy nyugtalanságban fognak élni. (Biblikus hang.) Gyanakszik majd testvér a testvérre, szomszéd a szomszédra. Ember az asszonyra és asz- szony az emberre. Vajon nem épp az a másik az idegen bolygó Földre küldött követe? Nem ő a helytartó? A kozmikus tolmács?!” (Leteszi a könyvet.) Mit szólsz? Vajon emiatt? Talán azért, hogy pánik ne legyen. Hogy miért épp velünk szövetkeznek? (Lapoz.) Itt azt írja: a nagy népekben nem bíznak. Meg azok túl erősek is. (Kis szünet.) Mit gondolsz, ezek miatt tiltották be? Böngészd te is, hátha rábukkanunk. Szia, mert telefonálok Zsuzsa után ... már jöhetne ... Szia, puszi-puszi... (Leteszi, kikulcsolja az ajtókat, majd könyvvel a kezében az ablakhoz megy.) Mért sétál ez az ember az ablakunk alatt? Ez megleste, amikor levetkőztem... Mekkora bőröndöt cipel ebben a dög melegben. Mi lehet benne? Szent isten ... csak nem valami __valami holttest... Nem, ha holttest lenne, m ár rég elveszítette volna... Mi lehet benne? Csak nem pokolgép? Nem, a Híradót sem szabad nézni. (Csöngetnek, összerezzen.) Ez Zsuzsa lesz! Vagy Szunnyay... Ki az? KÁDAS (hangja): Én vagyok. 13
