Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
MARGIT (keserű öngúny): Akkor felöltözök. (Hangosan.) Várj! (Magára kapja a ruhát.) Nem vittél kulcsot? KÁDAS: De igen. (Nyitja az ajtót.) MARGIT: Minek hozod az emberre a frászt az örökös csengetéseiddel? KÁDAS: Nagy lányunk van, fiam. (Belépett, a törpesityakot épp most gyűri zsebre. Kicsit kövérkés, fáradt ember, általában rokonszenves.) MARGIT: No és? Ezért csengetsz olyan hosszan? KÁDAS: Nem akarom, hogy meghökkentő látványban legyen részem. Legyen idejük felöltözni. Mik ezek? MARGIT: Könyvek, nem látod? KÁDAS: Szunnyay? MARGIT: Hát, igaz! s KÁDAS: Mi? MARGIT: Bevonták a Szunnyay könyvét. A kozmikus szövetséget. Éva mondta. KÁDAS: Sejtettem. Van egy sör? MARGIT: Mit sejtettél? Mért iszol sört ebben a dög melegben? (Az közben kihozza.) KÁDAS: Furcsán kezdődött a napom. Mentem reggel a betegnyugdíjamat intézni. Egy pasas jött mögöttem. Miért jön ez mögöttem, amikor még csak ezután lesz nálam a pénz? S egyszer csak hallom, azt suttogja: fűzfaló. MARGIT: Mit? Ha cuppogtatsz a sörtől, egy szót se értek. KÁDAS: Nem trójai faló, nem hintaló, hanem fűzfaló. MARGIT: Ezt mondta? KÁDAS: Ezt. Csak nem akartalak vele nyugtalanítani. MARGIT: És mit akart a fűzfalóval? KÁDAS: Megfordultam, az arcába bámultam, s azt kérdeztem: miért vagyok én fűzfaló? MARGIT: (visszafojtott lélegzettel): És? KÁDAS: Így szólt: félreértett, uram. Én azt mondottam: szűzfaló. MARGIT (szája megnyílik, nevethetnék): Mármint te,.. szüzeket mohón faló? Te, szűzanyám. (Felnevet.) KÁDAS (komoly): Igen, ezt mondta. Rákérdeztem. Erre azt mondta: félreértett, uram. Én azt mondtam: ön szűz faló. Vagyis szűzi, tehát érintetlen fából való ló. Mert önt még, mint falovat, senki sem érinthette meg. Erre én: de hiszen nem is vagyok faló. Hát ez az — így ő, és sarkon fordult, s elment. Ez történt. (Maga elé.) Törpék vagyunk. Törpék vagyunk e sok titokra. Érted te ezt? MARGIT: Egy kis félreértés, semmi más. Józsikám, állj két lábaddal a földön. Elvégre te nem az egyiptomi hieroglifákat olvastad le és fejtetted meg, csupán a villanyórát. KÁDAS: Ezt épp te mondod ... Aki ezt az őrültet behoztad a házba? MARGIT: Miféle őrültet? KÁDAS: Négy éve, amióta Szunnyay albérlő nálunk, te csak tudományosfantasztikus könyveket olvasol. És a lányod is. MARGIT: Te talán nem? KÁDAS (bizonyos méltósággal): Én, kérlek, azelőtt is olvastam. MARGIT: Ezen a fűzfalovon még gondolkodnom kell majd. Egyébként fogalmam sincs, miért vonták be Szunnyay könyvét. Én semmit sem találtam benne. KÁDAS: Furcsa ember. Most kezdem csak sejteni. 14
