Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
KATONA: Vigyetek magatokkal, nem bírom tovább! Áttérek hitetekre, vigyetek magatokkal! (Kicibálják közülük és korbáccsal verik hátra.) (Azok kivonulnak, most emberek ömlenek a térre). TÖRÖK EMBEREK: Adjuk fel a várat! Adjuk fel a várat! Éhenveszünk! Megfagyunk! Adjuk fel a várat! Nyissuk ki a kaput! Le a hidakat! (A katonák kordont vonnak körülöttük.) (Sietve megjelenik Rusztem a falon, mögötte Csorbadzsi.) RUSZTEM: Csend legyen! (Csend.) Jó törökjeim! Elmentek az utolsó keresztények is közülünk, remélhetjük sorsunk jobbrafordulását . . . Ök rontották meg itt a szellemet! Ök pusztították a kenyerünket! EGY HANG: Ök is éheztek, akárcsak mi! MÁSIK HANG: Osszátok szét a keresztények részét. Osszátok szét! RUSZTEM: Azt mondtátok, ők is éheztek! Hát az éhségüket osszátok szét magatok között! Elég! (Más hang.) Muhamed, a mi felséges szultánunk bízta ránk e várat! Én mégsem elveimet, de Eger várát védem! Titeket, jó törökjeim! EGY TANÁCSTAG: Ezt Ali mondta, akit elűztél! Elűzted, de a szavait most nem átallod idézni fülünk hallatára! RUSZTEM: Hallgass, áruló tanácsos! Az ülésen bezzeg mást beszéltél! EGY HANG: Két keresztény még mindig van a várban! Éppen nálad élnek! Velük mi lesz? CSORBADZSI: Ki kell űznöd Ilonáékat is! Ózd ki finoman. (Halk.) MÁSIK HANG: Ki minden keresztény törökkel és a magyar mozlimokkal! HARMADIK HANG: Adjuk fel a várat! RUSZTEM: Én hajlandó lettem volna tárgyalni a császárral, de nem ígértek semmit! Se békét, se szabad elvonulást! MÁSIK TANÁCSTAG: ígérjünk mi nekik! RUSZTEM: Ostoba áruló! Nem emlékszel még, amikor majdnem száz esztendeje a szultán elfoglalta Eger várát, eleink még a csecsszopókat is alig kímélték! Azt hiszed, ök ezt elfelejtik! Ha bejönnek, itt élő nem marad! (Kis csend.) EGY HANG: Most akarok meghalni, nem holnap! (Őrülten veri fejét a falba.) Most akarok meghalni, nem holnap! (Őrmester lefogja, viszi. Az engedelmesen megy vele. Mintha jól esne neki. A háttérben látjuk, amint megöli.) (Csen.) EGY TANÁCSTAG: Küldjünk követet Caraffához. (Majdnem csöndesen.) RUSZTEM: Küldejenek ők előbb! EGY TANÁCSTAG: Nem védünk többé rögeszméket soha! MIND: Soha! Soha! Soha! RUSZTEM: Törökök, gondoljatok Muhamed parancsára! EGY TANÁCSTAG: A szultán meleg palotán lakik! MÁSIK TANÁCSTAG: A szultán jóllakottan sétál háremében! RUSZTEM: Ezek belül is kitörnek! (Hangosan.) Lázadás! MIND: Lázadás! Lázadás! RUSZTEM: Gyerünk Csorbadzsi. gyerünk! A legkeményebb fickókat ide... akik legalább tegnap ettek valamit... (Elsiet. Csorbadzsi int. Katonák indulnak a sokaság felé.) (Azok menekülnek. Csorbadzsi integet. Az őrmester hoz egy császári rabot. Ez már lent történik. Az őrmester el.) CSÁSZÁRI TISZT: Átadta a feltételeket a pasának, uram? ft
