Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Sárhegyi István: Ötletek, gondolatok, versek Magyari Barnával, Magyari Barnáról (beszélgetés)
Ötletek, gondolatok, versek Beszélgetés Magyari Barnával Magyari Barnáról Közismert folyóiratunknak azon törekvése, hogy lehetőségei szerint felkarolja, támogassa, segítse mindazokat a pályájuk kezdetén tartó fiatalokat, akiknek irodalmi munkái tehetségéről árulkodnak. Nos, ezen ígéretek egyike Magyari Barna, ez az Erdélyből áttelepült huszonhárom esztendős fiatalember. Verseit még csak mostanság ismerjük meg idehaza. Ezt a vele való beszélgetést tekintjük hát afféle bemutatkozásnak. Ügy hiszem, később már majd költeményei vallanak helyette... — Azt tudom, hogy pillanatnyilag Gyulán él, s ott is dolgozik. De hogyan került ebbe a városba? — A kérdés jogos, hiszen nagyszalontai születésű vagyok. Az élet azonban úgy hozta, hogy ez év márciusában édesapámmal egyetemben áttelepültünk Magyarországra. E döntésnek alapvetően két oka volt. Az egyik, hogy Romániában nem voltak meg azok az anyagi feltételek, amelyek elégségesek a létfenntartáshoz, nem is szólva a majdani családalapításról. Amikor, az ember fizetése csak 750 lei, nem gondolkodhat túl hosszú távon. A másik tényező pedig, ami szerepet játszott az elhatározásunkban az az, hogy a kinti körülmények — nem kell különösebben részleteznem, miről is van szó — rendkívül megnehezedtek. Mindketten egy gyulai nevelőotthonban kaptunk állást, édesapám — aki egyébként biológia—mezőgazdaságtan szakon szerzett Romániában diplomát — nevelőtanárként tevékenykedik, jómagam viszont gyermek- felügyelőként. Sajnos, a család nem teljes, hiszen az öcsém és az édesanyám Erdélyben maradt. A családegyesítési papírokat a Magyar Vöröskereszt továbbította a nemzetközi szervezethez, de az is lehet, hogy esztendőkbe telik, mire ismét együtt leszünk. — Nem hiszem, hogy tévednék, amikor úgy vélem, a nevelőotthont csak amolyan átmenetnek tekinti. .. — Valóban, hiszen elsődleges célom, hogy felvegyenek valamelyik főiskola vagy egyetem magyar—történelem szakára. Amennyiben a koordinációs bizottság vállalná a tanulmányaim költségeit, úgy nappali tagozaton szeretnék diplomát szerezni, ha ez nem megy, akkor levelezőn. Később aztán jöhet a verselés, az alkotómunka. Tudom persze, hogy csak a költeményekből nem lehet megélni, ezért úgy tervezem, hogy majdan valamelyik újságnál helyezkedem el. Végtére ott is írni kell, s én az ilyen közegben érzem otthonosan magam. Az előbbiekhez még hozzátartozik, hogy az érettségit követően már odakint is felvételiztem, méghozzá a Bolyai—Babos Egyetem magyar—orosz szakára Kolozsvárott. Nem sikerült, de sok esélyem nem is volt, ugyanis a magyar, illetőleg valamilyen idegen nyelv szakpáron összesen csupán öten 39
