Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Esték a Gárdonyi Géza Színházban

lásra? Vagy a színészek képtelenek a fonetikát úgy és azért eljátszani, hogy a néző szembesüljön a mások és a maga fogyatékosságaival? De valamiért csak aktualizálták ezt a bemutatót? Talán erre a játékra állt együtt egy kitűnő gárda? Van két vendég a csapatban! És az előadás jó!

A színház és a vendégrendező szándékához talán akkor közelítünk, ha Shaw szövegét és korát egybeoUvassuk. Ez idő tájt hat Schopenhauer és főleg Nietzsche, akinek voluntarizmusa mai napig tartó hatással árnyékolja Európát, a történelmet és a világotj.) Higgins fogad, hogy ő majd megmutatja, mire képes az ő tudása és akaratereje. S mindez valahol az önhittség és tudatos cselekvés határán megy végbe. Ezt hangsúlyozza a szereposztás és a játékvezetés is.

Csendes László egy tömbből faragott drámai hős, gesztusai, hangja, öles lépései azt bizonyítják, hogy a térben és időben csak ő lehet az akarat, amiért élni érdemes. Pickering ezredes, Bregyán Péter, szándékoltan kedves: szerepe lírai megfogalmazásában igyekszik a küzdelmen lágyítani. Kettőjük között azonban ott tudja magát a Pearce-nét kitűnően alakító, az ellenszenvességet árasztó alak, Agárdy Ilona. Ennek a drámai négyszögnek passzív alkotóeleme Liza, ezen a színpadon Fráter Kata, aki finom eszközeivel szeretne győzni. Ezt a nagyon is mai hangsúlyokkal játszó négy figurát duruzsolja körül humorral Doolittle, azaz M. Horváth József; Higginsné alakjában Bókái Mária, aki a Shaw által oly olcsón taksák érzelmeket mutatná meg fiával és a lepusztult Eynsford Hillnével szemben is, akit Ribár Éva formált meg. Csonka Anikó majdnem ellenpontozza Lizát Clara szerepében, felhangot ad annak a játéknak, amit mi most újra megtanultunk látni, megfosztva attól az érzelmi rára- kódástól a darabot, amit az évtizedek Shaw eredeti szövege ellenére pakoltak rá. Freddy, Megyeri Zoltán, őszinte hévvel csókolózik itt Lizával, a lány fogadja is az érzelmi nekibuzdulást, mert valahol az emberséget és a szeretetet kinek-kinek meg kell kapnia. És mi nem is tudjuk: inkább sajnálnunk kellene ezt a Lizát, mert Higgins azt a képmutatást tanította meg neki, amit majd egy életen át gyakorol. Valahol ott, fenn, vagy csak középen? Ismerjük a sorsát? Kisebb szerepeikkel Solymosi Tibor, Győrvári János, Kőszáli Ibolya, Horváth Ferenc, Fehér István, Rábl Róbert és Szász Andrea egészítették ki az együttest. Az Ybl-díjas Kerényi József az építész logikájával csatlakozott a játékhoz; a kis térben is megvalósította a történethez szükséges nagyvonalúságot és eleganciát. Fekete Mária jelmezei emlékeztettek a Nobel-díjas író korára.

Arthur Miller: Két hétfő emléke

Jó emberöltővel később indul Miller hőse, Bert, mint Shaw Lizája, neki a világnak, a jövőnek, annak az útnak, amit saját maga keres-épít magának. Ennyiben ellentétpárja Pygmalionnak, aki helyett más döntött, más alkotott. Bert akkor indítja érzéseit, gondolatait környezete, az általa megismert és rossznak, vagy legalább is szennyesnek tartott világ ellen, amikor egy Hitler nevű diktátor készült lángba borítani a türelmes, és mindenre némán felelő Európát. Bert is a szennyből szeretne kimászni, mint ahogyan Liza is értéknek tekinti a fényesebb életet.! De míg Liza egy társadalmi képződmény csiszolt kis darabjává, megdolgozott drágakővé „nemesedik”, Bert még csak öntudatlan lelkesedéssel, rajongással, az érzelmek magasabb síkján határoz önmaga felől: gyűjt pénzt és szellemieket, fegyelmet és akaraterőt, mert másképp nem lehet lendületet vennie, másképp nincs mód és ok meghaladnia azt, ahová éppen vettetett.

75