Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Gombár Endre: Gondos nem disszidál
SIMONYI IMRE • Vers-próza Gyulai utcák Az egyik mondja: — hát elkerültél? a másik kongja: — bizony megvénültél! a harmadik: nyomomban lődörög, mint egy bitangoló utcakölyök. A Görbe-utca már csosszanva jár a bolond Mári foghíjas nyomán — (mint bennem is a régi, fürge balság nyomában a megfontolt céltalanság). A Sugárút még kétoldalt virágos. — Menőfélben egy jobbszagú világhoz (mint vőfélynek) gomblyukamba tűzvén a menyasszony-pillantású verőfény. S mikor a Köröspart felé letértem ez őszi sétán — elállt a szívverésem: egy kölyök horgán, hogy vergődni látom, ezüstfényű, légszomjas ifjúságom. Tavaszi gondolatok GOMBÁR ENDRE 2. Gondos nem disszidál Jó egy óra múlva, a tupírozott szőke megjelent a tagkönyvekkel, bele- hullajtotta őket Gondos szatyrába és közölte, hogy a bélyegek „le vannak rendezve”, most fel kell vinni a könyveket a negyedik emeletre, a revízióra. Gondos nem értette, jelen esetben mi a pokol lehet az a „revízió”, de már izgatni sem nagyon tudta az ügy, bólintott, megkérdezte még, hányas szobába menjen, elköszönt a nőtől és felmászott a negyedikre. Amikor felért, akkor jutott eszébe, hogy neki Üjpesten azt mondták, először a Bánhidi elvtárshoz kell eljuttatnia a tagkönyveket. Ha az az Ica beragasztotta a bélyegeket a tagkönyvekbe, akkor mi volt a szerepe a Bánhidi- nak? — tűnődött. Ez ugyanolyan rejtély maradt számára, mint egyelőre az is, hogy mit csinálnak a könyvecskékkel a „revízión”. 4
