Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Neményi Lili: Jávor Paliról
• Színház NEMÉNYI LILI Jávor Paliról Sok filmkocka és fotó őrzi a jövőnek, az új nemzedéknek Jávor Pált. De minden technikai csodánál többet jelentett személyes varázsa nekünk, kollégáinak, akik egy színpadon játszottunk vele és a közönségnek, aki megérezte színészi, férfi- és emberi közelségét a tehetségének. Hogy milyen volt ő? Nos, én ilyennek láttam: mint Gérard Philipe, fiús bája, gyermekien ártatlan szív, játszi könnyedsége, a pillanat meggondolatlan hangulatának megvalósítása, s hogyan is mondják a mai fiatalok? Egy olyan belevaló, igazi férfias erőt sugárzó egyéniség. Egyazon évben lettünk a szegedi színház tagjai. Somogyi Szilveszter — akkori polgármester —, városi kezelésbe vette a színházat. Művészeti igazgatóul Tárnái Ernőt kérte fel, ő az akkori Magyar Színház egyik főrendezője volt. Végigutazta Magyarországot, Erdélyt, új színészeket keresve. Így került Veszprémből Jávor, s Kolozsvárról Tolnai, Zöldhelyi, Neményi Szegedre, ahol egy kiváló törzstársulat volt; Bilicsi, Páger, Herceg Vilmos, s remek operettszakemberek, mint például Beck Miklós karmester, s a rendező Sziklai Jenő, akit mindenki becenevén Pipinek hívott, na és felesége, Patkós Irma — akinek most, nagy sikerei vannak a magyar filmeken. Bizonyosan vannak, akik még emlékeznek rá, hogy a leggyönyörűbb operai hangja volt: hatalmas, szép, hibátlan magassággal. Hát ebbe a társulatba kerültünk Palikával. Első előadásunk Jávorral a Hajdúk hadnagya című daljáték. Budavár bevételéről szólt. A francia sereg kapitánya Pali volt, s a -kis francia kadét, én. Duettet énekeltünk, tele Párizs és Fontainebleau, s az asszonyok utáni nosztalgiával. Pedig Palinak aztán igazán nem volt semmi oka a nosztalgiára: imádták a nők. Hogy milyen pillanatnyi hangulatoknak a szédületébe tudott esni? Például: egyik művésznő nagyon tetszett neki. Tavasz volt, éjjel két óra, s a Tisza-part ilyenkor varázslatos. A társaság sétált, andalgott, Pali duruzsolt a művésznő fülébe 25 éves szívének minden hevével. A művésznő erre hirtelen azt mondta: — Nos, ha olyan nagyon imád, akkor ugorjon be a Tiszába. Most, úgy, ahogy van! Pali nem is válaszolt, máris a vízben volt. Kisportolt, jól úszó férfi volt. Nem is őmiatta ijedtünk meg, hanem a kabátja! „A” kabátja miatt!! Egy vidéki színésznek nem volt sok kabátja, néha még egy sem igen. Mindannyiunk gondja az volt, hogy ez az új tavaszi kabát, hogy ússza meg ezt a tiszai fürdőzést. A Kasban — később Hungária —, az akkori szállodában találkozott ebéd után az akkori társulat néhány tagja, hogy feketéjét Juhász Gyula, kiváló költő társaságában igya meg a félemeleti hallban. Kulturális eseményeken is ott volt a színház néhány tagja, köztük Pali is. Gulácsy Irén születésnapját ünnepeltük a városháza nagytermében. Móra Ferenc köszöntötte fel. Gulácsy válasza után Jávor Pali egy részletet olvasott fel Gulácsy egyik regényéből. Már arra nem emlékszem, hogy melyikből. Ott találkoztam ismét József Attilvával. Nagyra becsültük és nagyon szerettük a műveit. Ha valamelyik új verse megjelent, akkor egymásnak olvastuk fel és tanultuk meg. Hogy Pali milyen jó szívű, segítőkész ember volt, erre egy kis példa. Egy ottani nagyon kitűpő újságírót — Vér Györgynek hívták — a turulisták meg akartak verni. Várták is a Kas kávéház bejáratánál. Vér György — érthető módon tíz emberrel szemben —, nem mert egyedül hazaindulni. Illetve, ő el akart indulni, de mi nem engedtük. Vele mentünk, Jávor Pali, Indig Ottó (első férjem) és én. Szépen közrefogtuk és karonfogva hazáig kísértük, baj nélkül. Ügy látszik, az akkor már népszerű két művészt és újságírót nem akarták Vérei együtt agyonverni a turulisták. Budapestre is egy időben kerültünk Jávorral, az Unió Színházakhoz. Közös darabunk az Agglegény apa, amiben a címszerepet Hegedűs Gyula játszotta. Titkos Ilona, Gombaszögi Ella, Dénes György, Jávor Pál és én játszottuk a többi szere72
