Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
Később elcsendesedett Beregi körül a vihar, és akkor előbb a Magyar Színházban Hatvány Lili Lánc című darabjában, majd a Belvárosi Színházban a Duó című darabban léptünk fel együtt. A debreceni közönség nyugodtan végignézte az előadást, de mielőtt lement vojlna a függöny, az utolsó felvonásban, nekem szerepem szerint . . jó éjszakát” kívánva férjemnek, el kellett indulnom kifelé a színpadról, de meggondolja magát az asszony és visszajön. Mire a színpad közepére értem, iszonyú csörömpölés támadt. Első pillanatban azt hittem, a csillár szakadt le a mennyezetről, de csakhamar rájöttem, hogy bűzbombazápor zúdult a színpadra, célt tévesztett és a lábamat találta el. Beregi, mint egy hős, a színpadon ülve maradt. Az incidenst szélsőséges diákok követték el. A közönség tüntető tapssal igyekezett bennünket megnyugtatni. Egy óra is eltelt, míg a színházat elhagyhattuk, mert a diákok a színészbejárónál folytatták a tüntetést. Az autóm kerekeit akarták kilyukasztani, mert Beregivel fel mertem lépni. Beregi hidegvérrel majszolta kis vacsoráját a kocsimban hazamenet, míg én hazáig remegtem az izgalomtól. Mulatságos az volt, hogy a diákokat a sofőröm akadályozta meg a rongálásban, aki az akkori időkben szintén nem szimpatikus vallásé volt. Verneuil „Duó” című, kétszemélyes darabját az ország majdnem valamennyi színpadán játszottam. Első ízben Beregi Oszkárral, majd Tímár Józseffel. Sajnos az anyagi részhez egyikünk sem értett, így kénytelenek voltunk impresszáriót igénybe venni, aki hűtlenül kezelte ügyünket, ezért be kellett szüntetni további fellépésünket. A „Duó” kritikái: . . Kétszemélyes, jó darabnál — a dolog természeténél fogva — a művészek egyéniségének érdekessége dönti el a sikert. Azt hiszem, hogy Makay Margit ezzel a briliáns alakításával számot tarthat a legnagyobb érdeklődésre. Mesterien játssza ezt a rendkívül nehéz koncertszámot, amelyben maradék nélkül érvényesül nobilis művészi egyénisége, és az a drámai erő, amelyet az „Amerikai Elektra” előadásán már tapasztaltunk. Beregi Oszkár, a férj szerepében mélységesen igaz és őszinte rajzát adta a féltékenység rabságában vergődő embernek.” (Barabás Loránd: Reggeli Újság, 1938. március 7.) .......kitűnő alkalmat ad arra, hogy az »Amerikai E)lektrá«-ban felejthetetlen élményeket nyújtó Makay Margit ezúttal is bebizonyította a szó legtisztább, legnemesebb értelmében azt, hogy színésznő. Művész a legizgalmasabb és legteljesebb fajtájából...” ( Zámbcxry Antal, 1938. március 7.) Szerencse, hogy olykor öröm is éri az embert. Reinhardt egyik születésnapomra megajándékozott egy egyfelvonásos drámával, amit a felesége, Heléne Thinig játszott Berlinben. Vaszary János fordításában Búcsú címmel a Magyar Színház kabaréműsorában került színre. A Magyar Színház kabaréjának kritikája: „A műsor középpontjában két egyfelvonásos áll, az egyik Jean Cocteau- jelenetben Makay Margit ihletett és nyugtalanító tehetségének egyik gazdag fegyvertárával játssza el a szerelmében elperzselő, szakító asszony tragédiáját. Makay Margit ebben a Cocteau-jelenetben olyan élmény, amilyet nehéz valaha is elefelejteni...” 8
