Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
Amikor a „Két cárnö” című darabban Nagy Katalin szerepét megkaptam, örömömet elkeserítette az ellenséges gyűlölet, amit előttem sem bírt palástolni az egyik régi nemzeti színházbeli színésznő. Szomorúan, némán tudomásul vettem és csak sajnálni tudtam őt. Mielőtt a szerep tanulásához kezdtem volna, siettem egy könyvet szerezni Nagy Katalinról. Csodálatos energia volt ebben az uralkodónőben. Amennyire tőlem tellett, igyekeztem megközelíteni jellemét. Megérdemelte a fáradságot, mert megint egy szerep, ami kedvemre való volt. Eugen Iljin, lengyel emigráns író elmés színjátéka voltaképp szatíra. Nagy Katalin cárnő szerepe parádés szerep. A másik női szerepet, a felkelőnőt Szörényi Éva játszotta. Egyetlen szóért volt érdemes nekem ezt a szerepet eljátszani. Az utolsó felvonás záró jelenetében, amikor is a Cámő meglesi ikegyencét, Orlovot, amint a trónt követelő felkelőnőt, szerelmét akarja börtönéből megszöktetni, útjukat állja, majd „Utat!” kiáltva szétrebbenti az ölelkező szerelmespárt és elvonul közöttük. — De ebben az egy szóban éreztem, hogy sűríteni kell a gyűlölet, a bosszúvágy és a fájdalom színeit. Talán sikerült megteremtenem és ezért boldog izgalommal vártam esténként ezt a drámai pillanatot. Most már három színházban is játszottam egy hét alatt. Goubier: „Aimée” című darabjának premierje a Nemzeti Színházban 1940. május 25-én volt. Négyszemélyes, rokokó darab: Uray Tivadar, Jávor Pál, Kovács Károly és én voltunk a szereplők. A kétszáz oldalas címszereppel tíz nap alatt kellett megbirkóznom. Kegyetlen feladat volt. Sajnos, mindig le tudtak venni a lábamról. „... Az előadás — nagyon helyesen — kiemelt, stilizált rokokó keretbe illesztette a darabot, hogy ezzel is hangsúlyozza az egész történet igénytelenül játékos voltát. Makay Margit már .kinő je és Uray Tivadar grófja a csípős humor és mókázó vidámság aranyló derűjével, finoman komédiázó frissességével töltötte be a szép színpadot, amely Jaschik Álmosné egyik legsikerültebb művészi munkája, Nagyajtai P. Teréz stílusos kosztümjeivel együtt. De Jávor Pál félszeg-darabos forradalmárjának és Kovács Károly régi rendért lelkesedő arisztokratánál arisztokratább lakájának is sok jó mozzanata volt...” (Kárpáti Aurél: Pest, 1940. május 25.) „... Az összes szerepek nagyszerű színészi ábrázolásra nyújtanak alkalmat. A darabnak ez adja a létjogosultságát. Másodrangú szereplőkkel, így átültetve, tökéletes unalom, málnaszörp volna. A márkinőt Makay Margit játssza a szó-, az arcjáték olyan jellemző gazdaságával, ami alakítását rendkívüli élménnyé teszi. Variáló képessége kifogyhatatlan. Csodálnivaló, megunhatatlan, elragadó.. (Vas László: Magyarország, 1940. május 25.) 1935-től 1944-ig, ez alatt a kilenc év alatt rengeteg munkám volt. 1941- ben a Nemzeti Kamaraszínházban a „Koncert” című darab, a következő évben a „Boleró”, a harmadik évben a „Tartuffe”, az egész szezont betöltötte. A felsorolt darabokon kívül még egynéhány, kevésbé sikeres darabban is szerepeltem, amelyeknek már a címére sem emlékszem. — Ahogy visszatekintek pályafutásomra, ezek az évek voltak számomra a legzsúfoltabb esztendők. (Folytatjuk) 9
