Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Makarenko emlékezete
A munkás- és dolgozó parasztszármazású hallgatók közül számottevő lemorzsolódás csak az 1949—50-es tanévben volt. amikor a kollégiumi elhelyezés átmeneti gondjai miatt 23 fő munkás és dolgozó-panaszt származású tanuló maradt ki. Áttekintésünk is azt bizonyítja, hogy a munkás- és parasztszármazású gyermekek jelentő® arányú beiskolázása Heves megyében is hozzájárult a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának felszámolásához. Ez a folyamat — mint érzékeltettük is — nem volt ellentmondás nélküli, de neveléstörténetünknek feltétlenül figyelemre méltó fejezete. Jövőbeli tervünk a témakör részletes és alapos feldolgozása. A CENTENÁRIUM FÉNYE ÉS ÁRNYA Évfordulós nemzet lettünk — állapítják meg egyesek. Ünnepélyeket, megemlékezéseket rendezünk, olykor feltámasztott, korábban elfeledett jeles személyiségeket, eseményeket idéző, máskor évenként ismétlődő rendezvényeket látogatjuk, amelyek sokszor nélkülöztek minden katartikus hatást, igazi élményt. Rövidesen újabb, kerek évforduló köszönt ránk. Erre figyelmeztetett a dr. Pet- rikás Árpád által szerkesztett Makarenko-antológia is, amely hosszú hallgatás, talán elhallgatás után törte meg a csendet. Figyelemmel kísérve a nemzetközi pedagógiai eredményeket is, sajnálattal kellett korábban is megállapítanunk, hogy az egyes nyugati országokban (így például az NSZK-ban) vagy akiár a lengyeleknél is lényegesen nagyobb az érdeklődés a makarenkói életmű iránt, mint nálunk. Ez pedig egyáltalán nem természetes velejárója fejlődésünknek. Amint az ismeretes a teljesnek mondható Makarenko-életmű kiadására hazánkban 1955-ben kerülhetett sor. Se előtte, se azóta. A mindmáig kiválóan hasznosítható monográfiát Makarenko élete és pedagógiája címmel Pataki Ferenctöl 1966- ban jelentette meg a Tankönyvkiadó. Miközben évtizedek, évek telnek el, érdekes lehet a kérdés, mi marad meg az életműből? A könyvtárak kiselejtezik Makarenko köteteit, mint olyat, ami már régen jelent meg és porosodik a polcon. Mivel újabb kiadványok nincsenek — 1965-ben jelent meg utoljára kétkötetes válogatás dr. Pataki Ferenc szerkesztésében, a Tan- könyvkiadó gondozásában —, még a pedagógusképző intézmények se jelölhetik kötelező olvasmányként a megnövekedett számú hallgatóság szániára. Marad tehát a hivatkozás, az adaptációk számbavétele, a „tiszta forrás” helyett „Száz éve született”, „Száz éves lenne, ha élne” — máris olvasni, hallani véljük a sok-sok ünnepi szöveget, protokolláris megemlékezéseket, programbeszédeket. Pedig Makarenkót nem ünnepelni kellene, megemlékezni róla kerek évfordulókon, sokkal inkább együtt élni vele, élővé tenni munkásságát, alkalmazni klasz- szikussá vált tanításait, életművét. Vitatkozni azzal és nem elfogadni kritikátlanul a világszerte ismert és elismert név mögé bújva. Makarenko mindennél jobban a sekélyes ünneplést, a tiszteletköröket viselné el nehezen, utasítaná vissza. A Makarenko-centenáriumot arra érdemes leginkább felhasználni, hogy önvizsgálatot végezve számba vegyük mit tettünk, illetve, mit kellett volna tennünk, hogy az életmű mindennapjaink pedagógiájának szerves részévé váljon, hogy a klasz- szikus tanítás nevelőmunkánkban alkalmazást nyerjen. Dr. Pataki Ferenc előbb idézett monográfiájának befejezésében utal azokra a makarenkói szavaikra, amelyek akár végrendeletben is megfogalmazást nyerhettek volna. .,Mindössze egyetlen dologról akarom meggyőzni önöket, egyáltalán nem arról, hogy vakon utánozzanak és másolják módszereimet. Csupán arról, szeretném meggyőzni önöket, hogy legyenek merészek és alkossanak!’’ Igaza van Pataki Ferencnek, nekünk valóban nem mintára van szükségünk, de sokkal inkább arra a Makarenkóra, „aki merészségre és alkotásra hív és ösztönöz. Szavaival és példájával egyaránt!" Szecskó Károly Makarenko emlékezete Jubileumi gondolatok 49
