Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Makarenko emlékezete
A KÖZÖSSÉGELMÉLET NÉHÁNY PROBLÉMÁJA A 60-as években még az egyik leghálásabb téma volt a közösségről beszélni, előadást tartani. Akkor még azt is elfogadták a hallgatók, hogy nincs értékesebb a közösségért végzett munkánál, hogy a „mindenki egyért, egy mindenkiért” jelszóvá szelídült megállapítás közelesen általánossá válik társadalmunkban, hogy a „kaparj kúria, neked is jut!" felszólítás csak a kapitalizmusra érvényes... Nem sokkal később viszont arról olvashattunk Hankiss Elemérnél és másoknál, hogy a közösség hazánkban válságba került, érzékelhetjük, hogy a imakiarenkói közösségfogalom szinte parttalanná vált, hiszen ma már még az elítélteket is közösségként kezelik a ibüntetésvégrehajtási intézetekben stb. Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák — diagnózisok című, nagy vihart kavart kötetében többek között a következőket írta: „Nemcsak gazdasági, de társadalmi életünk is súlyos hiánybetegségben szenved... Közülük egyetlen egyet emelek itt most ki: a közösséget, az életképes emberi közösségek krónikus hiányát. E hiányt ma Magyarországon milliók sínylik, de kárát látja társadalmunk fejlödésfolyamata is. Mert a tapasztalatok szerint embernek, s társadalomnak egyaránt szüksége van a közösségre." Izgalmasan érdekes a szerző Diagnózisok 2. című kötetében olvasható „Egyén és közösség” című fejezete is, amely számos olyan kérdésre ad választ, amit az első kötet fogalmazott meg problémaként. Daróczy Sándor: A közösségi pedagógia és a szocializáció néhány összefüggése című tanulmányában helyesen utal arra, hogy „bár Makarenko munkáiban a közösségi nevelés számos pedagógiai törvényét megtaláljuk, ezek tudatosításában, hazai körülményeinkhez igazodó alkalmazásában még sok a tennivaló. Napjainkban éppen a pszichológia és a szociológia fejlődése nyit távlatokat, új lehetőségeket a tudományosan megalapozott közösségi pedagógia kimunkálásához, szocializáló szerepének növeléséhez." A csoport, a tömeg és a közösség fogalma jelenünkben gyakran fedik át egymást. Az ismérvek hiányos ismerete oda vezet, hogy a Makarenkónál még rendkívül értékes megjelölés elveszti rangját, beleolvad a szürkeségbe. Ilyen szempontból is érdemes Hankiss Elemért idézni, aki számos szerzővel együtt kísérletet téve a közösség megfogalmazására az alábbiakat írta: „Közösségnek az emberek olyan együttélését nevezem, amelyeket a következő négy tényező köt össze: közös érdek, közös cél, közös értékrend és a fenti három tényező meglétének tudata, vagy más szóval a ,mi’-t<udat.” A maii pedagógusjelöltek számára már történelmet jelentenek a népi kollégiumok mozgalmi eseményei, közösségei is, hát még a makarenkói kommunáké, amelyek ráadásul teljesen sajátos körülmények között születtek, fejlődtek és váltak a teória alapjává. A közösség csupán fikcióvá vált számos esetben. Az osztályközösség éppúgy, mint a családközösség, amely épp jelenünkben hull szét sajnos az esetek jelentős részében atomjaira. Vastagh Zoltán szerint a nagyobb létszámú osztályokat eleve mikrocsoportok alkotják, tehát nem tekinthetők egységes közösségnek még az osztályok sem. Az iskolaközösségben helyét amint az ismeretes, tantestület tölti ki. Hol vagyunk még az oktatási törvényben szereplő hármas egységtől, amely az iskolaközösséget alkotja. Vajon mikor válik makarenkói közösséggé a szülők csoportja, tömege!? A közösségi keretet adó osztály még az oktatási folyamatban sem funkcionál igazán. Nem véletlen, hogy a szerény hatékonyságú iskolai oktatás egyik probléma- forrásaként értelmezzük azt a tényt, hogy a pedagógus nem differenciál eléggé a tanulók között, hogy a frontális munka dominál. Az egyik szerencsés megoldásnak épp, a specializáció látszik. És nem utolsósorban a kollektív tevékenység. Daróczy Sándorral kell egyetérteni, aki szerint „Az oktatásban sajnos még ma is kevés az igazi kollektív tevékenység. Az iskolai osztály kollektív keretet ad ugyan az oktatásnak, de ezen belül kevés a tanulók kollektív tevékenysége, ritkán nyílik alkalom kooperációra. A csoportoktatás pszichológiai és pedagógiai értékét ebben kereshetnénk.” A közösség fogalmának értelmezésekor talán a legjelentősebb problémát a hallgatók számára az ideológiai tartalom jelenti. Vajon valóban csak szocialista alapon szerveződhet közösség? — teszik fel a kérdést, kételkedve Makarenko igazában. Az élet bizonyítja, hogy a nálunk tapasztalt közösségi tevékenységnél olykor értékesebbel találkozhatunk a nyugati országok társadalmában. Igaz lehet-e ma is az a Makarenkótól származó ide kívánkozó megállapítás, mely szerint „minden tevékenység, minden munka közömbös folyamat, ha nem hatják át az ideológiai motívumok". Hányán fordítanak hátat az eszmének, csak a maguk boldogulását keresve, 50
