Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Dr. Kende Péter: Celladam-kor (Farkas András)

sem lenne például idegen a Családi kör adásainak világától sem. S milyen kár. hogy oly ritkán élnek rendezői, szerkesztői és szerzői ezzel a lehetőséggel. A gyerekeknek, az ifjúságnak szánt adások felcsillanó derűjéről, ízlést nevelő humoráról külön is szólni fogunk, hiszen ezeknek a műsoroknak a szórakoztatás., az ismeretterjesztés mellett nevelő szerepük is megnőtt. Célszerűtlenül és felesle­gesen komolykodó világunkban meg kell mutatnunk az ifjúságnak, hogy az egész­séges, ízléses humor és vidámság emberi mivoltunk egyik olyan sajátossága, amely nélkül nehezebben találnánk rá a munka, az alkotás jó ízeire, s az emberi örömök világát színesítő, gazdagító erőire, lehetőségeire. Bakos József # Könyvekről Dr. Kende Péter: Celladam-kor Idézünk a kiadói előszóból: „Akikor szoktak próféták jelentkezni, vagy in­kább akkor szokott a társadalom pró­fétákat kitermelni, amikor túl sok a Ibaj, a már tényleg megoldhatatlannak tűnő válsághelyzet, s a megoldhatatlant csak transzcendens, messiási formátumú figura oldhatja meg? Amikor Kovács Ádámról az utcán, a metrón, sőt ma már a kocsmában is hallani lehet, az való­iban tartalmaz egy sor földöntúli elemet.” Itt akár abba is hagynánk, hagyhat­nánk ezt a recenziót, annyira tömör, annyira pontosan ül ez a fogalmazás az adott jelenségre és az adott pillanatban. Mégis tovább kell lépnünk ettől a be­köszöntésben szereplő mondanivalótól, mert nemcsak a puszta jelenség. Kovács Ádám és mindaz a viharzás, ami körülötte eddig már kavargóit, érdekel és fog meg minket, hanem az is, amit ,,ez az ügy” erkölcsi oldalról megfogal­maztat velünk. Annyit el kell elöljáróban is árulnunk, hogy személyesen ismerjük Kovács Ádámot, órákon át hallgattuk őt falusi, pilisi magányában, irodájának nyugal­mában. Ismerjük azokat a publikáció- kát, — ha nem is mindet — amik mind­két oldalról célba vették őt, munkássá­gát, kutatását, vitatott eredményeit és vitathatatlan szándékát, azt ugyanis, hogy használni akar. Azzal, amije van. És az ugyancsak fontos kérdés: vajon hogyan tud majd a jövőben megfelelni annak ,a rendkívül fontos képletnek, amit bírálói és hívei elébe tűznek? Mindazzal együtt, ami eddig történt. Megtörtént és megtörténhetett. A könyv végigolvasása után sem ju­tottunk közelebb a rejtély vagy a rej­télyek nyitjához. Mindabban, amit ed­dig Kovács Ádámról összeírtak, össze­nyilatkoztak, tiltások és engedmények beláthatatlan szövevényétől és a kiút­talanság rémeitől is kísértetve, van va­lami szürrealista vonás, a misztikumnak egy eleme, a transzcendensnek is egy ré­sze. Az már csaknem képtelenség, hogy akad egy magyar állampolgár, aki egy­szerre csodaember és elátkozott figura az orvosok szemében is, a politikai fak­torok oldaláról is túlrajzolt, valami mó­don kezelendő jelenség, akinek fontos­ságát még nem tették, nem is tehették megfelelően mérlegre. Mert lemér^-óhez még nincsenek eszközök, tapasztalatok. Ezért ez a jelenség a valóság fölött le­beg, mert már a kocsmában is beszél­nek róla. Misztikum és nem is akármi­lyen, hogy majdnem az öröklési spirál­nak a szakember által megsejtett kép- letéhez-felfedezéséhez hasonlóan „ő is észrevett valamit” és ezt a valamit igyekszik egy minden kétséget kizáró képletté megalapozni. A transzcendens eleme ennek a jelenségnek éppen az, hogy a nagyon is gyakorlati kérdések, eredmények és fiaskók közepette kép­zetek fogalmazódtak meg, itt ilyen, ott olyan, amott meg amolyan értelemben, miközben az ipari, gazdasági, tudomá­nyos és politikai világ szakemberei egy­mást tépik, miért is hisznek azok és miért is nem hisznek ezek? A megszólalók logikáját igyekszünk követni. Nem takarjuk el elfogultsá­gunkat: bevalljuk, hogy a jelenségnek. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom