Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Csengey Dénes: "...és mi most itt vagyunk..." (Szentesi Zsolt)

Kovács Ádámnak szorítunk. Még akkor ■is, ha egy szép napon kiderül, hogy nem juthat célba, sem a maga erejé­ből, sem másokkal összefogva. De aki­ben ennyi hit van, akiben a munkaerő ezen a szinten loboghat, akiben így jár­nak fel-alá a szellemi liftek, annak a működéséhez szükséges légkört kell biz­tosítani. Vagy inkább azt mondanánk, illenék megtisztítani körülötte a levegőt, az okvetetlenkedőktől óvni, elkülöníteni a nyilvánosság fertőző részét. Ki kelle­ne szűrni, mi az a magatartás, amely előbbre viszi ezt a fontos kutatást, „a félig-megoldottnak látszó félmegoldás ügyét”. Ezt az idézőjelbe tett félmonda­tot mi summáztuk az eddigiek végig­gondolása után. Ezt a Kende doktor ál­tal írt oknyamozást is abból a szem­pontból tartjuk soványra sikerültnek, mert a személyt és az ügyet körülvevő atmoszférát feldolgozza ugyan, de nincs szándékában előbbrevinni a gondolat­sorokat. Mintha megelégedne azzal a szellemes megállapítással, amit a ráéb- redéssel kapcsolatban mond a szakmai illetékes: „kifordult sarkából az idő!” Az idő csakugyan kifordult, most már csak az a kérdés, mikor, kinek, hová és miért? Kinek, mikor, hová kell azt yisszabillenteni? A jelenség van, a je­lenséget helyére kell tenni. Előbb azon­ban meg kell érteni! S ha a kötet kap­csán leírtuk gondolatainkat, aggodalma­inkat, annak köszönhetjük, hogy ez a kötet sem hagyta nyugodni bennünk a témát, amely lassanként minden hazai csapból folyni fog. (f. a.) Csengey Dénes: .. . és mi most itt vagyunk . . Az irodalomtörténetben is megfigyel­hető, hogy azonos vagy hasonló érték- állapotot felmutató szituációk azonos vagy hasonló műfajok előtérbe kerülé­sét hozzák magukkal általában. így a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarorszá­gára az értékzavar centrális kategória­ként kínálkozik! Ebben (és az ehhez hasonló) időszakokban az átlagoshoz képest megnő az esszék, valamint más egyéb (nem egyértelműen csak a szép­irodalom kategóriájába tartozó, határ­vonalon álló) művek száma (visszaem­lékezések, naplók, önéletrajzok, szocio­gráfiák). Szerepet játszik ebben a kö­rülményeket és az alkotáslélektant te­kintve a társadalmi-történeti viszonyla­tok leírásának, azok közti eligazodás­nak, a tisztánlátásnak az igénye, az ér­tékzavar egyéni-közösségi szinten jelent­kező érzésének látleletszerű megfogal­mazása, esetleges értékfelmutatás (a múltban vagy a jövőben keresni tájé­kozódásunkhoz értékelemeket), illetve az individumnak az adott tér- és idő­beli kordinátákban történő önelhelye­zése, önazonosságának megfogalmazása. Poétikailag erre szinte önmagukat kí­nálják az objektivizmus és szubjektiviz­mus között egyensúlyozó, műfaji határ- mezsgyén álló, a tudományos értekezést és a személyes élményleírást metafori­kus-allegorikus képekibe-hasonlatokba (és esvéb költői eszközökbe) sűríteni ké­pes műfajok. Az értékzavaros helyzet feltérképező jellegű leírása, illetve en­nek okainak keresése-íellelése, valamint az egyén identitáskeresése — röviden e kettő kapcsolódik egybe. E csoportba tartozó művek sorába lé­pett be egy fiatal író, Csengey Dénes „... és mi most itt vagyunk” című esz- széie i őrs Kin A művé«z’ség magas fo­kán tömörített anyag középpontjában a mai negyedik ikszüket taposok nemze­déke, és ezzel párhuzamosan Cseh Ta­más dalai állnak. A szerző szerint e dalok és az imént említett nemzedék tagjai jelentős részének életérzése kö­zött több ponton megfelelés figyelhető meg. (Ezen életérzés a mai tizen- és huszonévesek egy részénél is fellelhető!) De milyen is ez a létérzókelés? Anél­kül, hogy ennek minden elemét fel pró­bálnám mutatni (hiszen ezt tkiváló ér­zékkel teszi meg az író, megérzéseit, meglátásait a mindennapi életből vett példákkal nagyszerűen alátámasztva- kiegészítve-bizonyítva), a következőket emelném ki, csak felsorolásszerűen: ér­tékzavar; úttévesztés; elkésettséa- és lemaradottságérzés; a történelemből való 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom