Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - TUDOMÁNY - Bakos József: Kép és szó: Egy költői motívum életútja két egri ikonográfiai emlék tükrében
közvetítettek a látás és a láttatás síkján, amely a szemlélő képzetkapcsolási készségének is működési teret biztosít. Közleményünk szemléltetőanyagának első képe azt az ikonográfiái emléket ábrázolja, amely Egerben, a Széchenyi utca 51. szám alatt található, a mai Kisboldog- asszony plébánia, a valamikori Minoriták Háza bejárati kapuja szemöldök részének díszéül. Kompozíciós elemei: a félkörös lunetta (holdacska), benne a sugárnyalábokból övezett háromszög, s a kompozíció kulcsszerepét vállaló szem látható. A mindent látó Istenszemet szimbolizáló ikonográfia nem véletlenül került a minoriták házának kapujára: oltalmazó célzatú szerepének mondanivalóját ez a latin mondat sűríti magába: Dominus videt et providet: az Űr lát, gondot visel. A másik értékes egri emlék a Minorita templom faragott padsorának előzékein található. Az 1772-ben Stöckerle József remekelte padok mellvédjein fadom- borművek láthatók. Ezen is a Szentháromságot szimbolizáló háromszögbe vésett szem, az isten szeme a képi eszköztár kulcsszerepet vállaló elemei. Sajnos a templom látogatói szótlanul mennek el mellette, de vezetőik sem hívják fel figyelmüket erre az értékes műemléki alkotásra. Az ilyen típusú ikonográfia nemcsak a templomokban jutott szerepekhez, hanem szinte profán módon kastélyok bajárati kapuja felett éppen úgy megtalálható, mint a falusi kapuk fejein, kemencék fedőlapjain, vízimalmok bejárati ajtai felett, de leggyakrabban régi parasztházaink homlokzatán. A szegedi népművészet legjellegzetesebb díszítése a fénynyalábos, napsugaras mezőbe helyzeti háromszög, s benne az istenszöm. Hogy mai lírai költészetünkben mint költői motívum jelentkezik az ilyen típusú ikonográfia képi elemeire építkező szóképek közlő, kifejező szerepkörének tágulása, illetőleg a rajzi eszköztár, a vizuális elemek képi értékének verbálisra fordulása, ahhoz az is ösztönzést adott, hogy a világi célzatú alkotásokon is megjelentek az eredetileg csak vallási célokat szolgáló képi elemek. A képi motívumsor, a rajzi eszköztár elvilágiasodásának útjairól, módjáról árulkodnak a református egyházközségek régi pecsétjei. A csökmői egyházközség pecsétjén az ikonográfia rajzi eszköztára kibővült: a mezőn dolgozó parasztok felett lebeg a felhőbe helyezett háromszög és istenszem sugárnyalábokkal (Vö. 2. képünk). A Confessio folyóiratban Takács Béla több ilyen jellegű pecsét ábrázolásait mutatta be (1981., 75.) A háromszög és az istenszem képi motívumegyüttes Móricz Zsigmond Szegény emberek című művének borítólapján is megjelent, s egészen sajátos társadalmi vonatkozású képi és eszmei mondanivalót sejtetve, az írói szándék irányultságára is utalva. Hogy az eredetileg vizuális képi fogantatású ikonológiai motívumok hogyan váltottak át a vizuális közlésből a szóbeli mondanivaló kifejezését vállaló és erősítő lírai, illetőleg poétikai eszközökké, s az alkotás folyamatában költőink a készen kapott képre hogyan komponáltak verbális formát, arról példatárunk bizonykodik. A képi nézet s a nyelvi olvas-at (Páskándi) egymást erősítő hatástényezői révén az igen változatos versrészletek mind képfantáziánkat mozgatják meg, mind a mondanivaló érzékletesebbé formálását segítik elő. Hogy a versrészletek nyelvi szövetébe hogyan illeszkednek bele az ikonológiai motívumokra építkező verbális formák, költői motívumok, arról ezek a versbeli szövegösszefüggések beszélnek. Az ikonográfiái képi részletek felsorakoztatása jellemzi pl. e versrészletet: „Megállók a kapu előtt... /Azonosítom a kaput/ az istenszemű háromszöggel jelölték” (Kiss 70
