Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - TUDOMÁNY - Bakos József: Kép és szó: Egy költői motívum életútja két egri ikonográfiai emlék tükrében
Irén: Avatás). A látás adta képek sora elevenedik versbeli motívumsorrá Jékely Zoltán Emléksorok a milánói dóm falára című alkotásában. „E háromszög homlo- kú templom Isten szem, Mennyország kapuja? '. A készen kapott ikonográfiái képek, mint versépítő elemek sorakoznak fel az emlékező ember látványt érzékelő szándékában: „Felhő fölött felhő, Közte egy nyaláb nap, , mint az Isten szeme régi szentképeken” (Filadelfi Mihály: Sorok a hegyekből.” Illyés Gyula Megláthattál volna című költeményében kimozdult a kép a látvány síkjából, s mély és őszinte mondanivalóval lepi meg a költő olvasóit: „Megláthattál volna.. . Mindenható /mint rég ama szem a szentkép keretben”. Szinte a látomás szintjére emelkednek az ikonográfiái képszerű alkotó elemek: „Az ép-nyitotta réseken egy háromszögalakú szem/ néz láthatatlan” (Görgey Gábor: Imhol vagyok). „Felhők fehér háromszögében /a nap lázas isten-szeme” (Garai Gábor: Sötét madár) „S nézd meg: az Ö háromszög-szeme néz ránk a csillagból , mutatja a keskeny kaput-utat, merre kell a boldogságot keresnünk” (Jékely Zoltán: Jelek). „És hirtelen egy Isten-szeme az égen, /felnyíló gyors háromszögével), mint váratlan mutáció az évek hosszú ezredében” (Nemes Nagy Ágnes: Félgömb). A képnek képre fordulásában olyan rejtett és sejtett összefüggések is felszínre kerülhetnek, amelyek a vers mondanivalójának hatásmechanizmusát is felerősíthetik. A versrészletben megbúvó ikonográfiái képelemek váratlan versszituációban bukkannak elő, s külön önálló mondanivaló közlését segítik napvilágra hozni: „Ki rejtetted egykor vétkemet /Hol ágak háromszögébe zárva figyel és őrködik a Nap Isten szeme A szentháromság pogány metaforája” (Szöllősi Zoltán: Nagyhajú). Az ikonográfiái képi jelzések önállósult verselemként telítődnek személyes jellegű költői vallomásokkal: „Figyelő, háromszögű szem, engedj örülni még!” (Takács Zsuzsa: Figyelő szem). — „Engem hagyott el mind aki elhagyott Isten szemével láttad /kudarcaimat” (Sárándi József: Záradék). Nem a meghökkentést váltja ki az olvasóból, ha hetyke szókimondással, groteszkbe hajló csúfondárossággal bíznak költőink az ikonográfiái képegyüttesre nagyon is emberi világunkra jellemző sajátos viselkedésformákat, magatartásbeli módokat: „A lélek szárnyat bont Isten szeme /a kocsmák ablakán kéken földereng” (Zalán Tibor: Mintha ihatnák megint,/, — „Egy vén ember terelgeti bennem az esteket, /s egyszemét rám szegezve a józanságra int” (Ladányi Mihály: Isten.) — „Nincs s mint fáradt barmot a /karám felé terel Viszem Uram a lakbért, már viszem!” (Ladányi Mihály: Táj költővel). Hogy az ikonográfiái formák, képi elemek a legkülönbözőbb csatornákon terjednek tovább, s vállalnak egészen sajátos szerepkört, bizonyítja, hogy diákjaink között nemzedékről nemzedékre hagyományozódott ez a verses klapanciában fogalmazott felhívás: „Isten szeme mindent lát — el ne lopd a léniát!” A mai diákok körében már feledésbe ment ez a pajzánkodó erkölcsi parancs. A léniára, a vonalzóra sem rajzolnak háromszögű jelet, s benne a szem formáját ka- rikírozó rajzolatot. Dénes Zsófia a tanú rá, hogy az idősebbek nemzedéke emlékezetében még él az ikonográfiái jelképekre emlékeztető diákmondás és rajzolat: „Mikor iskolásgyerek voltam, az osztálynak volt jelmondata: Isten szeme mindent lát,/ el ne lopd a léniát!” Dénes: El ne lopd a léniát, Gondolat, Bp. 1978.). Árkus József sem feledkezett meg erről a diákos szólásformáról, akkor, amikor így fogalmaz: „Még az iskolában sem loptam el a léniát, mert isten szeme mindent lát” (Népszabadság, 1983. febr. 26.). Kiss Anna versében szellemes szófűzéssel eleveníti fel a régi diákvilágra jellemző beszédhelyzetet: „Feledésbe merül /az egyszeregy/ Isten szeme vigyáz/a léniára” (Kiss: Képek a jóisten falára). Hogy nem merültek feledésbe a két egri ikonográfiái emlék képi eszköztárának alkotó elemei, azzal is bizonyítjuk, hogy a napi sajtó hasábjain megjelent írásokban is kulcsszerepet vállaltak ilyen szövegösszefüggésekben: „Ide-oda figyelő, pillantó háromszög: Ez a szem azonban nem éppen mindent lát, ez egy istenszemű zsűri. (M. Nemzet, 1986. jún. 3.) — „Ahhoz, amit praktikusan és hétköznapján közerkölcsnek nevezünk, egyáltalán nem szükségeltetik a mindent látó istenszem” (M. Hírlap, 1987. ápr. 18.). ★ A kép és a szó egymást erősítő hatásának eredményeit is felmutató írásunk azonban csak akkor éri el célját, ha nemcsak ismeretanyagot lát benne az olvasó, hanem ösztönzést is arra, hogy vizuális kultúrájának és versműveltségének gazdagítását, színesítését a mindennapok nehézségei közepette is szívügyének tekinti. Bakos József 71
