Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - TUDOMÁNY - Vasas Joachim: A nagy október útján
A nagy október útján Részletek egy nagyobb lélegzetű tanulmányból A szovjet fejlődés 70 évének legfontosabb csomópontjait, a változásokat kiváltó objektív külső és belső okait, valamint szubjektív tényezőit igyekszem vázlat- szerűen bemutatni. Egymásra ható, egymást felerősítő tényezők nyomán kialakult helyzeteket szeretném körvonalazni. A tendenciákról, a fő mozgási irányokról szólok, s természetesen a teljesség igénye nélkül. A mondandó nem lezárt, minden vonatkozásában nem kiérlelt — a tévedés lehetősége fennáll, ezért inkább továbbgondolásra, az együttgondolkodásra szánom. Nem foglalkozom egy sor, de igen izgalmas —. október útjához és tanulságaihoz tartozó kérdéskörrel, így például: — a nagy októberi szocialista forradalomnak a forradalomelmélet fejlődésére gyakorolt hatásaival, — a személyi kultusz kialakulásával és következményeivel, — a marxista—leninista ideológia fejlődésében betöltött szerepével, — a tervgazdálkodásra való áttéréssel, az ötéves tervekkel, — a nagy honvédő háború és az újjáépítés kérdéseivel, — a „rotáció” témájával az SZKP-ban és így tovább .. . A szocialista forradalom bárhol, bármilyen körülményeik között győz, ott rendkívüli nehézségekkel jár annak kidolgozása, hogy milyen módon kell a szocialista társadalmat, a gazdaságot tervezni, irányítani, alszocialista, államot igazgatni. Marx—Engels forradalomelméleti tanításában az szerepel, hogy a proletáriátus fejlett kapitalista gazdaságot vesz át, fejlett iparral és mezőgazdasággal. Ez Oroszországban teljesen másképp volt, fejletlen ipar és félfeudális gazdasági viszonyok. Lenin egy, a szigorúan marxi értelemben vett szabálytalan társadalmi forradalom élén állt. A történelem őt igazolta, mert jól tudjuk, hogy e forradalom a világ minden embere számára létezésének egyik meghatározójává vált. De vajon Lenin mindezzel megtagadta volna a marxi elmélet érvényességét? Egyáltalán nem. Mindig tudta, hogy az orosz forradalom világtörténetileg döntő, feltétlenül helyes- lendő tett volt; de azt is tudta, hogy ez a forradalom — a nagy kezdeményezés példamutató, nemzetközileg hatékony következményei ellenére — mégiscsak azt a gazdasági elmaradottságot testesíti meg hosszú időkre, amely Oroszországra akkor — ellentétben a fejlett kapitalista országokkal — jellemző volt. A marxi elméleti előfeltevés ellenére cselekedett — helyesen —. anélkül, hogy ennek a fel- tételezésnek világtörténelmi méretű érvényét akár csak egy pillanatra' is kétségbe vonta volna. Ezért írhatott 1920-ban pozitívan az orosz forradalom nemzetközi jelentőségéről. De hozzáfűzte: „Ugyanúgy hiba volna az is. ha szem elől tévesztenőik, hogy mihelyt a proletárforradalom legalább egy előrehaladott országban győz, minden valószínűség szerint éles fordulat következik be, nevezetesen: Oroszország rövid idővel ezután nem mintaország, hanem («szovjet« és szocialista értelemben) ismét elmaradott ország lesz.” Ügy gondoljuk, érdemes megjegyezni, hogy ezekből a fejtegetésekből még megközelítőleg sem alkottunk eddig teljes, körültekintő és megalapozott következtetéseket. Az a nagy feladat hárult Leninre és a bolsevik pártra, hogy az oroszországi 1917—18-as objektív helyzetet ismerve. Marx—Engels forradalmi tanítására támaszkodva kidolgozzák és megvalósítsák a szocializmus építésének elvi és gyakorlati kérdéseit. Természetes és elkerülhetetlen volt. hogy a tapasztalatok teljes hiánya, a feladatok újszerűsége, a hogyan továbbra adandó válasz, a belső viták sorozatát váltotta ki a bolsevik pártban, a szovjet kormányban. A nagy októberi szocialista forradalom győzelme után — rendkívül rövid időn belül —, a tőkés termelési mód természetéből következően az imperialista államok külföldön, a belső ellenség, az ellenforradalmárok Oroszországon belül készen álltak arra, hogy fegyverrel megdöntsék a szovjet hatalmat. A tizennégy imperialista állam fegyveres beavatkozása következtében Szovjet- Oroszországban fellángoltak a belső ellenforradalmi megmozdulások is. Ebben a helyzetben mindent alá kellett rendelni a háború, a front, a szocialista forradalom megvédése érdekeinek. Ez az objektív helyzet alakította ki a szovjet kormány 56
