Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - TUDOMÁNY - Vasas Joachim: A nagy október útján
hadikommunizmus politikáját Lényege: megszigorították a termelést, a gabonamagánkereskedelmet, az -elosztást, elrendelték az egész terményfelesleg, majd az egész mezőgazdasági termék kötelező beszolgáltatását. „ .. . ebben az ostromlott várban — mondotta Lenin — csak az egész termény- felesleg kötelező beszolgáltatásának bevezetésével, vagyis csak úgy voltunk képesek kitartani, hogy minden felkutatható felesleget elvettünk a parasztoktól, sőt olykor nem is csak a felesleget, hanem egyet-mást abból is, amire a parasztnak szüksége volt, csakhogy megóvjuk a hadsereg harcképességét és megakadályozzuk az ipar teljes összeomlását.” A hadikommunizmus politikájára való áttérés fokozatosan történt, körülbelül egy év alatt, 1918 nyarától 1919 tavaszáig. A proletáriátusnak ez a gazdaságpolitikája. amely teljesen centralizálta a termelést és az elosztást, az ország anyagi erőforrásainak, a honvédelem és a szocialista építés érdekében való mozgósítására és ésszerű kihasználására irányult. A hadikommunizmus nem elkerülhetetlen szakasz a szocialista forradalom fejlődésében. Átmeneti jellegű volt. a külföldi katonai intervenció és az ország pusztulása tette szükségessé. Lenin felhívta a figyelmet: „Nem kevésbé fontos azonban, hogy tisztában legyünk ennek az érdemnek igazi mértékével. A hadikommunizmust a háború és a pusztulás kényszerítette ránk. A hadikommunizmus nem volt és nem is leheteti a proletáriátus gazdasági feladatainak megfelelő politika. Ideiglenes rendszabály volt.” Ne feledjük el azt, hogy a hadikommunizmus évei alatt a termelési viszonyok konkrét formái — az ár, a bér. az önelszámolás, a pénzügyek, a hitel stb. — annyira eltorzultak, hogy a gazdaság és politika közötti egység megbomlott. Az érték rubelben és kopejkában való pénzbeli kifejezése a múlté volt. Az áruk értékét ezer, millió, sőt billiárd rubelekben mérték. A pénzügyi rendszer felbomlása oda vezetett, hogy a piac, mint az áru- és pénzviszonyok sajátos formája — mindenekelőtt a város és a falu között — megszűnt funkcionálni. Ilyen körülmények között némely közgazdászok kezdték „tudományos” alapon megindokolni a gazdasági kapcsolatok naturalizálódását, a pénz „elhalását”, ebben látva az új rend alighanem legjellemzőbb vonását és fölényét. Megjegyezzük, hogy ez a vélekedés azt az akkoriban széleskörűen elterjedt nézetet fejezte ki, amely szerint a piaci (az áru-) gazdaság azonos a tőkés gazdasággal. Ebből logikusan adódott az a következtetés, hogy a szocializmus felépítése egyet jelent az áru- és pénzviszonyok visszaszorításával, majd felszámolásával, valamint a közvetlen termékcserére való áttéréssel. Az intervenció lényegében 1920 végén vereséget szenvedett, a szovjet hatalom katonailag megerősödödtt. A gazdasági helyzet azonban leírhatatlanul súlyos volt. Az intervenció elmúlásával a paraszttömegek elégedetlenné váltak a gabonafelesleg kötelező beszolgáltatása miatt. Elégedetlen volt a városi kispolgárság, de a proletáriátus jelentős része is. 1919 tavaszán parasztfelkelések törtek ki a szovjet hatalom ellen, az országban éhínség dúlt. 1921. február 28-án a forradalmi hagyományú Kronstadtban ellenforradalmi lázadás kezdődött. Óiból felvetődött a Párt előtt a hogyan tovább kérdése. Felvetődött tehát a hadikommunizmus felszámolásának vagy továbberősítésének kérdése. A hadikommunizmusról az áttérés valamilyen más irányítási rendszerre rendkívül éles vitákkal járt. s óriási erőt kötött le a sürgős tennivalók idején. A viták során előtérbe került a „régi forradalmi” jelszavaknak és a termelésben a parancsuralom alkalmazásának az erejébe vetett idealista hit. Trockij azt javasolta, hogy terjesszék ki a termelési viszonyokra a katonai rendet, és a „gyeplő szorosabbra fogásának” erélyes módszereivel kényszerítsék intenzív munkára az emberek milliós tömegeit. Ügy vélte, hogy „ugrásszerű fejlődéssel”, „lépcsőfokok átugrásával” gyorsabban fel lehet számolni az 1920-as évek gazdasági nehézségeit. A hadikommunizmusról az áttérés nem egy előzetes terv alapján történt, hanem a belső objektív okok, a belső gazdasági problémák miatt. Lenin felhívja a figyelmet!: „Ha nem vizsgáljuk felül a gazdasági politikát, egyenlő a szovjet hatalom öngyilkosságával." A hadikommunizmus első éveiben szembeötlően megmutatkozó ellentmondásos viszonyokat általánosítva Lenin az 1921 márciusi X, pártkongresszuson mondott beszédében rendkívüli kritikus értékelést adott: „a parasztság elégedetlen a kölcsönös viszonynak azzal a formájával, amely köztünk kialakult. . . nem akarja a viszonynak ezt a formáját és... tovább így nem fog élni... Ezzel számolnunk kell, és eléggé józan politikusok vagyunk ahhoz, hogy nyíltan kimondjuk: vizsgáljuk hát felül parasztpolitikánkat.” (Folytatjuk) Vasas Joachim 57
