Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
(Azok sietve el. Jön Rusztem.) RUSZTEM: Akaratod szerint cselekedtem. FATIME: Köszönöm, dicső uram. Én pedig meg akarok mondani valamit, amire régen készülök! RUSZTEM (szinte rémülten): Ne, Fatime! FATIME: Itt az ideje! RUSZTEM: Semmit, semmit — senkinek semmit! Halálos a veszély. Pasa vagyok, Fatime. . . érted? Kérlek, hallgass, légy néma mint a sir! Én nem tudok és nem akarok tudni semmiről! FATIME: És ha mégis megtudja valaki? (Kis csend.) RUSZTEM: Arra csak egy törvény van, Fatime. (Kimegy. Csend.) (Jön Csorbadzsi s távolabb a nyomába lopódzkodva Gülfid. Utóbbi kint megáll.) FATIME: Mért jöttél . . . ide tilos .. . CSORBADZSI: Jó hírrel nem tilos. Pelbárt atya élve kijutott FATIME: Mit akarsz Pelbárt atyától! CSORBADZSI: Egyelőre semmit. De annyit igen, hogy... A keresztények kiszabadultak ... mi törtünk ki és ők szabadultak ki . . . a kitörésünk által ... FATIME: Rusztem engedte el őket! CSORBADZSI: Mert magukra gyújtották a tömlöcöt! FATIME: Nem igaz! CSORBADZSI: Igaz! És azért engedte el őket, hogy pajzsként magunk előtt vigyük, így szerezzünk élelmet magunknak, FATIME: Hazudsz! CSORBADZSI: Allah nevére mondom! Életemre! FATIME: Nékem nem sokat ér az esküvésed. CSORBADZSI: Akkor a te életedre, Fatime. Mi újra áldozatot hoztunk, öt- vénből négyen jöttünk vissza! FATIME: Mit akarsz tőlem? CSORBADZSI (közel lép): Hogy az enyém légy, Fatime! FATIME: Soha! CSORBADZSI: Ezt mondja urad is a várról: soha. De én sejtem, fel akarja adni. Hátha titokban te is hajolsz arra, amit én szeretnék. Add fel váradat! FATIME (rémülten): Nem! CSORBADZSI: A jussomért jöttem végül is. FATIME: Miféle jussodért? (Folytatjuk) Felderítők a kihalt bolygón
