Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - MÚZEUMÜGY - R. Várkonyi Ágnes: 1687 és az érdekegyeztetés stratégiái
1687 és az érdekegyeztetés stratégiái (Részlet egy nagyobb tanulmányból) Kiindulópontul 1687. a Habsburg-abszolutizmus és a magyar rendek mindmáig kevés figyelemre méltatott kompromisszuma szolgál. A közel három évszázaddal ezelőtt megnyílt pozsonyi országgyűlés hetedhét Európára szóló látványossággal demonstrálta az uralkodó — az immáron örökös király és a magyar rendek egységét. A kilencéves József főherceg az első Habsburg, aki koronázási szertartásán zsinóros, magyar ruhát visel. A menetben a magyar rendi főméltóságok viszik az uralkodói jelvényeket, a kardot az ifjú Zrínyi Adám főlovászmester. Miklós fia. a kivégzett Péter unokaöccse tartja. Magyar lovasok emelik a Szent Korona országainak címereivel ékes zászlókat, a hídpadlót piros- fehér-zöld színű posztó borítja. 9 mázsás ökör forog a nyárson, a köznép örömére pénzt szórnak. Acsády még azt is megírta a milleneumi Magyar Nemzet történet lapjain, hogy a koronázási lakoma 15 ezer forintba került, de rossz volt. Minket azonban most más érdekel. Az országgyűlésen két ezred szolgált katonai pompával és biztonsággal; a Staremberg-ezred és Pálffy Károly gróf magyar ezrede. A kor felfogásában ez azt fejezte ki, hogy a választott királyságból örökös királysággá változott Magyarország sem nélkülözi saját hadseregét. Látszat volt ez vagy valóság? Az 1687 1688. évi pozsonyi országgyűlést történetírásunk meglehetősen szélsőségesen értékeli. Acsády szerint az ország ezzel vesztette el önállóságát és lett az örökös tartományok szintjén a birodalom része. Szekfű viszont a „Magyar történet’’- ben azt hangsúlyozza, hogy éppen ellenkezőleg. Az ország állami különállását éppen az 1687. évi országgyűlés törvényei tartották fenn az örökös tartományokkal szemben. A rendek nagy engedményeket tettek a modern kormányzati áramlatnak, de nem ingyen, puszta „hálából". Én úgy látom, s remélem a hamarosan megjelenő Magyarország IV. kötetében is majd ez lesz olvasható —, hogy az országgyűlés a Habsburg-abszolutizmus és a magyar rendiség kompromisszuma volt. Tudjuk, hogy ezt a kompromisszumot az országgyűlést megelőzően hosszas tárgyalásokon dolgozták ki, és nem minden vihar nélkül tudták keresztül vinni. Nem csak a rendek, a Habsburg kormányzat is tett enegedményeket. Ismeretes, hogy az ország új berendezéséről már 1864-től kezdve folytak tárgyalások a bécsi kormányszervekben. Theodor Mayer szavaival élve ez az első ,,reformjavaslat" Magyarországra nézve katasztrofálisnak tűnt. A fegyverjog alapján a magyar főméltóságviselők, magyar politikusok nélkül készült döntés az ország berendezéséről. 1687 nyarán azonban a Habsburg-kormányzat vezetői és a magyar politikusok bécsi tárgyalásain megegyezés született: Magyarország a Habsburg-dinasztia örökös királysága lesz. az ország alkotmányát átalakítják, de politikai, gazdasági, hadügyi intézményeit a magyar politikusok közreműködésével közösen alakítják ki. Erre utal a rendek országgyűlési prefációja: Nagy általánosságban, de mégis a konzervatív rendi frazeológiához képest újszerűén fogalmazták meg az országgyűlés célját: „országunk megőrzésére”, „jólétünk, fennmaradásunk biztosítására” kell. hogy döntéseket hozzanak. Mi késztette a Habsburg-kormányzatot és a magyar rendeket, hogy ezt a kompromisszumot megkössék? Jelentős történelmi fejleményeket soha sem egyetlen tényező határoz meg. Most is egész sereg körülményt kell figyelembe vennünk. Mindazt, amely a katonai sikerek és hadi nehézségek sorát, továbbá a Szent Szövetség tagjait, közöttük a Habsburg-birodalmat, főleg pedig Magyarországot megrázó válság jelenségeit felöleli. 1686—87-ben nem csak a távoli Európa közvéleménye hitte úgy, hogy a török legyőzetett. A magyar társadalom már Buda ostroma idején átélte az oszmán világ elmúlását. Egyetlen példát idézek. Eger tiszteletére: A várat, miként ismeretes csak 1687 decemberében adta fel Rusztem pasa, de már 1686 nyarán elterjedt a hír, hogy az egri törökök végórájukat élik. Egy martonfalvi ember földesuránál, az egri Olaj bégnél járt bent a várban és a bég feleségétől hallottakat így terjesztette tovább: „az egész Eger várában csak négy ember sem eszik búzakenyeret . . . rettenetes discursus vagyon a janicsár és a közönséges török között . . . nagy a sírás-rivás közöttük. ..” A nagyharsányi győzelem 1687 augusztus 12-én végérvényesen megpecsételte a Szent Szövetség hadi fölényét az oszmánok felett, bekövetkezett, ami Buda visz51
