Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - MÚZEUMÜGY - Sz. Kállay Ágota: Négyezer éves szentély maradványai Füzesabony határában
Bartalos társadalmi jellegű javaslatai is meghökkentelek. Felvetette Eger csatornázásának, egészséges ivóvízzel és lakásokkal való ellátásának kérdéseit. Sőt, szóba' hozta helybeli egyetem megvalósítását is. Hosszú olaszországi tartózkodása alatt belé ivódott az olasz műveltség és irodalom szeretete. Erről a témáról több dolgozatot írt. 1901-ben adta közzé: .,A keresztény műveltség újjászületésének és az olasz irodalom keletkezésének és fejlődésének átnézete", valamint „A klasszikus műveltség hanyatlása és a reanaissence” című dolgozatait. 1913-ban jelent meg Egerben „Az olasz irodalom és művészet aranykora" című könyve. Ebben a XVI. századi olasz reneszánsz és humanista kultúrát vizsgálta rendkívüli alapossággal. Szólnom kell Bartalosról, mint költőről is. Élete folyamán néhány önálló kötetet is kiadott. Ezek közül figyelmet érdemel „A magyar és paripája” című elbeszélő költeménye. Ebben a magyar nép történetét dolgozta fel, az eredettől egészen a kora középkorig. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy néhány színmű is kikerült keze alól. Irt egyházpolitikai. egyházjogi. szertartásiam, neveléstan; munkákat is. Olaszországi éveiben több útleírást készített. A rendkívül nagy szorgalmú és fáradhatatlan tudós élete utolsó időszakában sokat betegeskedett. Azonban utolsó percéig dolgozott, s ágyban fekve, tollba mondta gondolatait. 1923. december 24-én hunyt el. Földi maradványait december 26-án a Hatvani temetőben hántolták el, ahol síremléke ma is látható. Később kedves városában, utcát neveztek el róla. Bartalos Gyula jelentőségéről a következőket mondhatjuk. Sokoldalú, alkotó típusú ember volt. Elsősorban mint történész, régész, helytörténész volt jelentős. Munkássága a régészet, a földrajzi nevek gyűjtése vonatkozásában úttörő jelentőségű volt. Élharcosa volt a helyi múzeumnak. Nagy érdemeket szerzett a turisztika megteremtésében. Neve korában országosan ismert lett. Az Ipolyiak, a Tárkányiak fajtájából való volt. Ezért méltó arra, hogy az utókor ne felejtse el. Szecskó Károly Négyezer éves szentély maradványai Füzesabony határában .........ástam a gödröt, amelynek a széle s hossza könyökűi; körbe italt is töltöttem valamennyi halottnak, ... Engesztelve a holtak népét jámbor imákkal, fogtam az állatokat, nyakuk elmetszettem azonnal; . . . Ekkor a társaimat noszogatva, kimondtam: a kost is és a juhot, melyek ott vad érctől sújtva hevertek, nyúzzák s égesség meg, az isteneket imádván .. (Homérosz: Odüsszeia, XI. ének 25—26., 34—35., 44—46. sói, fordította: Devecseri Gábor) Füzesabony neve régóta ismert a régészeti szakirodalomban. Legnevezetesebb az öregdomb, ahol az 1930-as években Tompa Ferenc, a kor neves régésze vezetett ásatást, s az itt talált értékes leletek és objektumok alapján nevezték el füzesabonyi kultúrának a középső bronzkorban a vidéken élő embercsoport hagyatékát. Füzesabony határában azonban már ennél sokkal korábban is, az újkőkor idején (kb. az i. e. IV. évezredben) megtelepedtek emberek. A Kettőshalmon előkerült újkőkori eszközök és edénytöredékek közül egy nagyméretű tárolóedény nyakrésze érdemel említést, amelyen — feltehetően — istennő arcát ábrázolták. 48