Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - MÚZEUMÜGY - Szecskó Károly: Bartalos Gyula élete és munkássága
Felkeltette érdeklődését a felsőtárkányi Várhegy is. Erről 1891-ben „Régészeti kirándulás a felsőtárkányi Várhegyre” címmel tárcát tett közzé. Véleménye szerint .......e vár föld alatti barlangvár. és így bevehetetlen őserőd lehetett." Bartalos m egfigyeléseit az e századi régészeti kutatások is igazolták. A Várhegyen a korai vaskor első szakaszában kisebb méretű földvár állott. A sánc tövében leégett házak romjait tárták fel egészen vagy félig. Bartalos figyelme kiterjedt a megye egészére. Foglalkozott a Mátra vidék történelmi emlékeivel is. A Magyarországi Kárpát-Egyesület Mátra Osztálya 1890-ben augusztus 15-i közgyűlésén „A hun—avar védekezési rendszer — tekintettel a Mátrára" címmel tartott előadást. A Gyöngyösi Kalendárium 1910-es évfolyamában cikket tett közzé, „Történeti kincsek a Mátrában" címmel. Ebben többek között Benevárról, Ágasvárról. Óvárról. Golyvárról és Hajnácsköről szólt. Régészeti munkássága eredményeiről tömör összefoglalást készített „Heves varmegye őskora” címmel, amely a Borovszky Samu által szerkesztett, 1909-ben kiadott Heves vármegye című kötetben látott napvilágot. Az általa felkutatott, talált régészeti leleteket a Líceum épületében lévő lakásán gyűjtötte össze. Lakása valóságos múzeum volt, amelyet büszkén és boldogan őrzött és mutogatott azoknak, akik érdeklődtek a Heves vármegyei ásatások eredménye: iránt. A leletek egy része már-életében az 1872-ben alapított Líceumi Múzeum ér Képtár gyűjteményébe került. Ó lett a múzeum .anyagának gondozója és rendezője A múzeum gyűjteményében a múlt század végén a régészetet valójában az ő gyűjteménye képviselte. Halála után a líceumi múzeum lett az örököse egész gyűjteményének. A történetírás fontos forrásának tartotta a helyneveket és a nyelvészetet. Tudatában volt azonban annak, hogy ezeket kritikával kell használni............bármily sokra is becsülöm a helyneveket, távol vagyok attól, hogy azokat már. mint kész történelmi adatokat egyoldalúan érvényesíteni törekedjem; tudom, hogy mindez csak félpróbája az igazságnak, melyeket kiválólag a néprajzi adatok igazolhatnak teljes érvényükben.” — állapította meg „Szent-Erzsébet, Lelesz és Szent-Domokos határnevei című dolgozatában. Bartalosnak van egy nagy lélegzetű, önálló történelmi monográfiája is, amelynek címe „Magyarország önállásának és függetlenségének kivívása 1074 és 1075-ben." A könyv 1916-ban jelent meg. A munka azokról a küzdelmekről szól, amelyeket László és Géza hercegek vívtak a betolakodó IV. Henrik német—római császár ellen. E küzdelem legnagyobb jelentőségű eseménye az 1074-ben vívott mogyoródi csata volt, ahol IV. Henrikkel szövetséges Salamon király teljes vereséget szenvedett. Ezt követően a német támadás veszélye megszűnt. Bartalost gyenge egészsége közel hozta a természethez. Gyakran barangolt Eger környékén, valamint a Bükk szép tájain. így lett egyik úttörője a helybeli turizmusnak. Még az 1880-as évek végén néhány társával, Zalár József költő-alispánnal, Kandra Kabos levéltárossal, Maczki Valér cisztercita tanárral kezdeményezte a turizmus fejlesztésének érdekében a Bükk-szakosztály megalakítását. 1899-ben a szakosztály életének jelentős eseménye zajlott le. Felavatták az Eged-hegyen emelt menedékházat. Ebből az alkalomból Bartalos „Eger látóhatára turista szempontból" címmel beszédet mondott amelynek szövege még ebben az évben nyomtatásban is megjelent. A munka előszavában hitet tett a turizmus fontossága mellett. „A turistaság már másfelé, a gyakorlati életben jó eredményeket szült és pedig úgy társadalmilag, mint politikailag, így a Kárpát-vidéken, hol kézzel fogható a turistaegyesületek működése" — állapította meg. A kis munkában Bartalos igen érdekes és értékes gondolatokat vetett fel. Miután leírta az Eged körüli látnivalókat, a geológiai viszonyokat, kifejtette gondolatait Eger közgazdaságáról, történelméről és társadalmáról. Javasolta, hogy „ . . . kössük össze kirándulásainknál a szépet a hasznossal, és midőn magunknak megszereztük testedzéssel az egészséget, vessünk ügyet egyszersmind a közjóiét előmozdítására". Szerinte a turisták jól teszik, ha javasolják, a filoxéra előtti híres egri szőlő- művelés felújítását, a kertészkedés, a gyümölcstermelés fejlesztését. Javasolta, a kézműipar és a gyáripar fejlesztését is. Felvetette, fafeldolgozó üzem, posztógyár létesítésének gondolatát. Szólt az Egert északkal összekötő vasútvonal megépítéséről. Éger és környékének történelméről elmélkedve rámutatott annak monumentális gazdagságára, őskori, népvándorláskori és honfoglaláskori leletekben egyaránt gazdag ez a vidék. Ezeket szerinte gondosan össze kellene gyűjteni. „A régiségtáraknak Eger lehetne a leghivatcttabb helye — állapította meg. Felhívta a figyelmet a templom- és kolostorromok, az elpusztított falvak kutatásának fontosságára, a jeles személyiségek életrajzi adatainak összegyűjtésére. 47
