Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - TUDOMÁNY - Barta Imre: Közgazdasági gondolkodásunk fejlődéséről
szocializmus nem a létező valóság elméleti általánosítása, hanem egy teoretikus dedukció eredménye ... A szocializmusnak mint egésznek, nem a magyar történelem és társadalmi valóság volt a viszonyítási bázisa, hanem egy elvont világtörténelmi modell. ... A felfogás egy belsőleg konfliktusmentes és harmonikus társadalomrajzot ad.”B Annak alátámasztására, hogy mennyire élő problémáról van szó, vargabetűink sokaságából egy, Kulcsár Kálmán által is idézett, a reform 1973—74. évi visszarendezéséhez képest ugyan periférikusnak tűnő, de igen plasztikus példára érdemes hivatkozni: „A visszafogást a reform működését követő évek hozták meg, amidőn a reform egyes követelményeit bizonyos politikai erők társadalmilag^ diszfunk- cionálisnak értékelték . . Ezen az ideológiai, a valóságban inkább politikai talajon született meg az 1970-es évek elején a „parasztság” háztáji gazdálkodásából származó jövedelem progresszív adóztatását eredményező politikai döntés is. Az a körülmény, hogy a különböző „modellt” alkalmazó szocialista gazdaságok lényegében azonos jellegű és nagyságrendű problémákkal küzdenek, azt sugallja, hogy olyan, a termelési mód alapvonásaiból származó strukturális ellentmondásokkal állunk szemben, amelyeket az irányítási rendszer reformja, a piaci viszonyok hatókörének kiszélesítése, a fejlettebb árutermelő gazdaságok megoldásainak adaptációja önmagában nem tud megoldani. Az, hogy a termelőerők adott fejlettségi szintjén a szocialista gazdaságok is árutermelő gazdaságok, s hogy a klasszikusok által „megálmodott” szocializmust mai felfogásunk szerint a fejlett szocializmus fogja leginkább megközelíteni, ma már elfogadott megállapítások. Ma tehát nem az a döntő kérdés, hogy az átmeneti társadalom árutermelő-e vagy sem, hanem az, hogy másképpen árutermelő társadalom. A szocialista árutermelést ezért nem elsősorban mennyiségi, hanem minőségi különbségek választják el a piac klasszikus, tőkés formájától. Az önmagunk bűvöletébe esest kerülendő, néha körül is kell nézni, hogy milyennek látnak bennünket határainkon túl. Ez a kép vegyes. Mindenesetre jóleső érzés, hogy a dogmatizmus béklyóitól megszabadulva, és megannyi kezdeti fenntartás, a szocialista országok egy részéről a kezdeti elutasítás után, a magyar marxista közgazdaságtudomány önálló fejlődése elsősorban a gazdasági mechanizmus kutaásával vívott ki mára nemzetközi rangot magának. Emellett a világon az elsők között tárta fel a világgazdasági változások hátterét és következményeit. A hazai közgazdaságtudománynak az emberközpontúság már bírált mellőzése mellett másik nagy adóssága az üzemgazdaságtanok fejletlensége. Egészen gyakorlatiasan arról van szó, hogy a vállalati belső viszonyok a tervutasításos modell szerinti formában merevedtek meg. A belső mechanizmus, vállalkozás, érdekeltség, az alulról való építkezés és a szervezetek közötti integráció, kooperáció tekintetében messze a követelmények és lehetőségek után kullognak. Kivételek, kísérletek szerencsére akadnak. Az önigazgatás irányába való elmozdulás tehát még a jövő feladata. Végül és az egyetemes marxista közgazdaságtudományt illetőleg az Összes társadalomtudományok, ideológiák részéről, nagyobb gondot kellene fordítani: — A formációelmélet továbbfejlesztésére. Hovatovább tarthatatlannak tűnik a szocializmust száz vagy több száz éven át — amíg a kapitalizmus létezik — a kommunizmus alsó lépcsőfokának, átmeneti társadalomnak tekinteni. — A szocializmus sokszínűségének szükségszerűségére, s annak elfogadtatására, hogy a szocialista világrendszer ereje, fejlődése sokszínűségében is rejlik. — A folyamat és az állapot másságának kérdésére. Ha a világ megszüntethe- tetlen sajátossága a mozgás és az irreverzíbilis változás, akkor ennek szükségszerűségként való felismerése, az emberi szabadság eszmei fundamentuma. — A saját gondolatrendszerből fakadó korlátok lebontására. Gyakori jelenség, hogy bizonyos újszerű jelenségek azért érthetetlenek számunkra, mert nem vagyunk képesek gondolatrendszerünk korlátainak átlépésére. Barta Imre (Folytatjuk)
